Én addig csendben

jagosistvan•  2011. február 1. 09:18

Én addig csendben

 

Menj hát. Vissza se nézz.

Kezeid már jó helyen pihennek.

Lábadra cipőt adtam

s még láthatod,

utoljára megkötöm neked.

Nem nézek rád,

el ne sírjuk magunk

(magam),

elfordulok, így várom hogy elmaradj.

 

Érzem tarkómon hallgatásod

a sok néma miértet.

Didergünk mindketten…

Érintésem sebet ejtene

- hagynád tudom.

De nézz a felhők mögé

- én addig csendben ballagok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2011. február 1. 16:19

Köszönöm Viorica. :)))

Viorica2011. február 1. 13:11

a sok néma miértek...hmmm.... őszinte vers, együttérzést vált ki (belőlem). Jó vagy.

jagosistvan2011. február 1. 11:21

A füle? :)

irenke2011. február 1. 09:48

Tudom hogy tudod...
nagy a füle is!:))
Végtelen Ölelésem!

jagosistvan2011. február 1. 09:36

Nagyon nagy az az ég kedves Irénke. Azért örülök hogy voltál. Puszillak. :)))

irenke2011. február 1. 09:35

Az égbe kiáltó...
Szereteted!

jagosistvan2011. február 1. 09:33

Tényleg? Észre se vettem. :)

Puszillak csajom :)

Marie_Marel2011. február 1. 09:29

Jagi... Csak lábujjhegyen voltam itt...