T.E.R. 5.

Már egy órája feküdt mozdulatlan. Kezei összekulcsolva, mintha imádkozott volna. A redőny félig volt leeresztve, így láthatta a telihold beszűrődő fényében az asztalon kirajzolódó angyalka körvonalait.

Legalább egy órája ezt nézte, és azon gondolkodott, hogy miért történnek meg a legfájóbb dolgok, és már az is megfordult a fejében, hogy ha nem létezne őrangyal, aki vigyáz rá, akkor már rég itt hagyta volna ezt a földi világot. Már rég feladta volna...elfogyott volna ereje...

 

Eszébe jutott a 10 évvel ezelőtti esemény. Élete legboldogabb születésnapja. Boldog volt, élete legboldogabb napja. Szeretve volt és viszontszerették...

Ma is szülinapja volt. Sokan köszöntötték, valami mégis beárnyékolta az estéjét. Furcsa gombócot érzett a torkában. Rossz előérzet...

 

Csak nézte az angyalkát, míg végigfutott arcán a könnycsepp...

 

Akkor még nem tudta, hogy másnap fájó üzenetet olvas facebook-ján...