flammerne blogja

Ezt a verset az érettségim után írtam és az általam készített tablóképpel együtt 1-1 pld. -ban megkapta minden osztálytársam, tanárom és az érettségi elnök. Nagyon örült neki mindenki :))))

Elbúcsúzunk végleg.

Eljött a nap, a búcsú napja.
Leérettségiztünk, megyünk tovább.
Bizonyítványt kezünkbe kapva,
Újra elhagyjuk az iskolát.
Csapongva merengünk a múlton,
Új célt tűzve már magunk elé.
Zár kattan, szétrebbenünk az úton,
Utoljára még intünk iskolánk felé.
Nem tudjuk, a sors mit tartogat,
Kereszteződnek-e még útjaink?

Visszaidézzük majd e napokat,
És megpendítjük szívünk húrjait.
Gondolj az iskolára néha,
Legyen bármily nehéz az élet!
Egymást segítve értünk a célba, s
Gazdagodtunk sok szép emlékkel.

Pécel, 2010. június 15.

Tündérkémnek

Tüncikém, én drága kislányom,
Ülj le most ide az ölembe!
Nevetve karjaimba zárom,
Dobban a szívünk egy ütemre.
Életem értelme vagy, tudod?
Reménye az eljövendőnek.
Kis kezed tenyerembe dugod,
Élted téve kezembe örökre.
Magyaráz, csacsog az én Tündérem,
Nekem mesél és kérdez szüntelen.
Elsuhan velünk hamar az élet...
Kívánom, boldog élete legyen!

Fné Molnár Edit

Flammerné Molnár Edit vagyok.
Negyvenhárom éve születtem.
Én Pest mellett, Pécelen lakok.

Madár csicsergésre ébredek.
Ott nevelem három lányomat.
Leérettségiztem, s dolgozom.
Nagyon szeretem a páromat.
Álmaim magamban hordozom.
Reménykedem egy szebb jövőben.

Egy jobb világban szeretnék élni!
Derüt kell hozni a költőnek,
Istenben bízni, ihletet kérni, s
Tanítani szeretnék a jóra!

Az anyai szív

Anyánk arany szívű, s gyógyító csókja,
Zokogó gyermekét, ha keblére vonja.

Angyali mosolya könnyét felszárítja,
Nyájas hangja a lelkét begyógyítja.
Arcát simogatva babusgatja testét,
Imátkozva érte, menti meg a lelkét.

Szereti jobban, mint önnön életét,
Így egyengeti magzata jövőjét,
Védő szeretetével óvja gyermekét.

Anyám

Alkonyat fényébe fordult be élete,
Nyereség nekem már minden nap vele!
Áthatja életét Isten szeretete,
Minden imájába engem foglal bele.