flammerne blogja

Apám

Annyira hiányzol nekem apám!
Porból vétettél, s lettél hamuvá.
Általad élek... Vigyázz reám!
Míg élek, bennem élsz te is tovább!

Ima érted

Istenem kérlek, tekints le rám,
Mert értük szól hozzád ez a fohász,
Angyalként apámat küldd le hozzám!

Édesanyám életét szüntelen vigyázd,
Roskadó vállára terhet ne rakj már,
Túl korán ne vidd el apám után!
Egy életen át értetek szól imám,
Drága jó anyám, s porrá lett apám!

Szeretlek én egy életen át

Szemedbe nézve magam látom,
Előtted állva nézlek téged.
Remeg térdem, reszket a kezem.
El soha ne engedd a kezem!
Téged szeretlek én míg élek.

Látom szemedben múltunk s jövőnk,
Ezt látod te is a szememben.
Kéz a kézben éljük életünk.
Élve boldogan az életünk,
Nagyokat kacagva, nevetve.

Egy fényes láng ég a szemedben,
Gyújtva szerelmed izzó parázsát.
Édesem rád vágytam szüntelen!
Lobogva bennem élsz szüntelen,
Elnyújtva a pillanat varázsát.

Te nézel s nézlek sosem unva meg,
Emlékek és álmok éltetnek.
Nagyon szeretlek édes Szívem!
Átjárja a szerelem szívem,
Te vagy a mindenem Édesem!

FÉNYRE VÁGYOM ÉN.

Felhők takarják el az eget előlem,
Éjszakai lepel borítja a tájat.
NYugtalanság árad ilyenkor belőlem,
Reszketve nyitom ki egy imára számat.

Egész életemben féltem a sötétben,
Vágytam a napfényre, éltető csodára.
Árnyak rebbennek fel az este ködében,
GYermeki hitemmel nézek a homályba.

Oszoljatok árnyak, hadd lépjek a fénybe!
Megpirkad már lassan, fény tör a szobába.
Ébresztő emberek, nézzetek az égre!
Nap fényére, mely simogatja orcámat.

2010. 01. 06.

KARÁCSONY ESTE

Kigyúlnak lassan a fények,

Asztalra kerülnek a finom étkek.

Remeg a gyertya lángja,

Árnyékot vetve a karácsonyfára.

CSengettyű hangja csilingel,

Oda csalva a hangjával minket.

NYugszik jászolba fektetve

Egy gyermek, távol Betlehembe.

Suhint szárnyával Gábriel angyal,

Távolban felzeng a karácsonyi kardal...

Együtt ünnepel, ember és angyal.

2009.12.07.