evica920 blogja

Az idő a történelemben, a tudományban mindig is az egyik legrejtélyesebb kategóriába tartozott... Sokat gondolkodtam fizikai és filozófiai értelemben is, csillagászati tanulmányok mellett is rajta. Sajnos kevés volt az idő kifejteni, bár kétségtelenül régészetileg is az egyik legismertebb, legjobb tudományos téma. Beleértve a leleteket és a régészeti lelőhelyeket, valamint az írásba foglalt elméleti és gyakorlati munkák leírásait, összefoglalásait is. Néha azért kénytelen az ember talán egy kis nyilvános blogbejegyzésre, nyilvános megmutatkozásra, gondolatokra: valahogy mindig elérhető helyre írt gondolatokra, bármi történik, bárhol van, hozzáférhessen. Talán mégis kisebb az esélye a sérüléseknek, nyilvánosan publikálva. Bár az elmúlt évtizedek során legalább 9 olyan portál van, ami nyom nélkül minden írással tűnt el az Interneten, a szerzőknek nem adva lehetőséget a mentésre... és máig nem szerepel sehol nyilvántartásban, hivatkozhatóan. 

Igen, bizony az idő megy, és elment. Mára már lassan én is őszülő hajjal ülök le a gondolatok mellé, teljesen feleslegesen váltott és színészkedett közösségi jellemmel (nem kívánt szereppel olykor), hátha a szép szó hatástalansága után a szidalommal valamit elér az ember. Kétségtelen, nem kedvelt szerepjáték, de szükséges rossz a kutatások, az orvoslás és a művészet terén is néha... Személyiségkutatáshoz, személyiségfejlesztéshez... etikához. 

A másik kérdés, hogy vajon milyen szerepet szeretne az ember és milyen szerepet vállal nyilvánosan, mások érdekében, és a közösség érdekében...

Sokkal könnyebb néhány fizikai és matematikai képletet leírni, közzé tenni, mint egy lélek, vagy konkrétabban egy író, költő, festő, szobrász, szegedi papucskészítő, halasi csipkeverő és mások  lélekrajzát úgy irányítani vezetőként, hogy alkotások is szülessenek, élet is maradjon utána, és a hagyaték, hagyomány is megőriztessen...

Ha hallanád a lélek irányítását, sokkal könnyebb lenne. Az etika fejleszthető, nem  csak az egyénnel született... az idővel is eltűnik és megjelenik minden... a szándékoktól, környezettől, kapcsolattartástól függően...

Természetesen, az idő megy.. minden leütéssel, minden írással, gondolattal, fotókkal és kis képecskékkel, amelyeket gép nem, viszont a szellem, az agy rögzít, és sorozattá avanzsál valamilyen módon az elmében... 

Azért, mégis csak te vagy az Úr, és nem sok más ember képes a helyedben érezni, helyedbe gondolni magát, ... még kevésbé helyetted gondolkodni, bármennyire is szeretne!

Ezernyi hópehely hullik az égből, egymással versenyezve igykeznek földet érni. Nem tudják, mi lesz ovábbi sorsuk, nem is sejhetik  - mint az emberek. Egymásra borulva puha takaróként fedik be a tájat, leplezve kegyetlenségét, elrejtve szomorú realizmusát.

Mintha az egész rohanó világ nyugalmasabbá válna. A város a hótakarón megcsillanó esti fényben szikrázik. A fehér hab mélyén magába szívja a csöndet, melyet csak egy-egy vidám gyermekkacagás hangja tör meg. 

Bámulom a keringőző hópelyheket, s közben Strauss híres keringőjének dallamai csengenek fülemben, gondolataim messze kalandoznak. Minden hópehely egy-egy arc a város forgatagában. Egyéni, senkihez nem fogható. Ismerős, s mégis ismeretlen. Közeli, s mégis oly távol van. 

Szeretnék világgá kiáltani mindent, de egyedül vagyok emberek ezrei között. Rovom a város utcáit, s csak későn veszem észre, hogy besötétedett. 

A város esti fényárban úszik. Hideg fénysugarak törnek meg a szikrázó habon, s én szaporázom lépteimet. 

Fázom az amúgy is deremesztő világban. 

Debrecen, 1991.1.11.

Megszerkesztettem a blogokat és a weboldalakat, és megnyitottam a klubot is.. Remélem, hogy új embereket is találok, akik szeretnek olvasni.. :)

Magánvilág.. bezárkóztak, és elfelejtenek közösségben élni, és közösségben tevékenykedni..

Fájó sebeiket nyalogatják, holott az csak ront az állapotukon..

Ha kinyílsz, megnyílik a világ előtted... 

hogy arcod képét ne csak a képernyő lássa…

Szeretnék végre alkotni az égre, vonásokat festeni a lap színére…

vagy fonákára… mindegy..

Csak végre amit mondok, elhiggyed…

Hogy velem legyen a hit és a remény..s az aki csak szeret, bármilyen szegény…

pénzben, lélekben, érzelemben — mindegy…

Csak az a lényeg, ami nem mindegy…

Hogy soha nem vétettem… azt te is szívedből higgyed!

Az őrjítően hangos zene is lehet megnyugvás, ha azt teszed, amit a lelked lát..

Mit sem ér a szabály, a rend ellenében.. de szabály van mindenki kis buksi fejében…

Hogy értsd, hogy megértsd mit lehet és mit nem… olvasnod és beszélned is kell itt lenn..

Soha nem csak a jövő a lényeg.. élj végre a mában, s érts meg!

hogy szivárványt festess te is az égre…!!!

hogy neked is higgyenek végre..

Hogyan kiáltsam, nem a csukott száj az ami lát, nem a választalan levél meséli el az igaz dolgokat..

Csak a szó, a mondat, amely mindent megmutat.. a képpel a tárggyal, a mozdulatokkal… és a te sajátos kis
grimaszaiddal..

A teremtő márvány csakúgy néma

marad.. bár elbeszéli évezredek neszét, zaját… soha nem fogod hallani a hangját..

kiejtett betűket nem hallasz soha.. a leírtakat is hamar benövi a moha…

A percek csak jönnek feléd, és mennek …. egyik sem áll..

Hogyan kiáltsam végre, hogy tenni kellene már!

Elhinni a jót, s azt segíteni… nem a
végtelenségig betegíteni… szúrni - vágni - nyomni..

s az élettel együtt csak eltolódni..s tolni…

Érezni kell, tudni mi a jó.. egy végtelen skálán,

amit belep hó, jég, és folyam..

s talán egyszer a csillagok között rohan a gondolat..

Nem kell elhinni a hazug dolgokat.. védte magát? eltűnt csendben…

Nem ordít, nem bánt… csak a rendben és
magányban botorkál csendben…ez az én lelkem….

bár ütött, vágott volna minden támadásra… lenne, aki most igazán s igazul látna..

Hogyan kiáltsam, hogy végre el kell mennem.. arra az útra, amelyre jöttem…

Amelyen velem jár és velem járt az Isten.. és bárki állt utamba, csak állt, mert a Mindenható csak percekig várt…
Tudod, nem kell hinned..

meg van írva az, hogy mit kell tenned…s a fele csak benned…

Néma sikoly csak az álom ma már… s a képernyő képe egy percet sem vár.. álomból való lett, s a való ma már csak álom kell legyen..

melyre az érzelem csak egy legyintést kell hogy tegyen…Mert fáj…ordít és sikolt.. és csak az tudja, hogy mi volt, aki teremtette…

S logika, történelem csak “megette”…. csak ” megette”…

Mert azt is csak ő teremtette és menesztette….

Túl sok rossz verset nincs kedvem olvasni, de ma csak olyanokra leltem többnyire ezen az oldalon, amelyek csak összerakott szavak, nem állnak össze, szétesnek...

Kár, hogy éveken át visszavonultam...