Mert ez én vagyok...

Mit akarok én?
Mire vágyok? Mit keresek?
Látszólag mindenem megvan...
boldog kéne legyek...s talán halhatatlan...
de már oly sokszor meghaltam...
igen...majd újra föltámadtam!
Mert így van,
álmodtam...
a lelkem álmodott...
és...idővel meg is változott!
Jaj, nem értek már semmit,
úgy szeretném lemosni a világ szennyét,
hogy újra magamra találjak,
lássak, hidjek és csodáljak.
Miért vágyok elérhetetlen álmokra?
Gyötörve, szaggatva lelkemet...s magamat...
Átsírok éjszakákat átkozva azt...
azt aki én vagy, szídva a múltamat...
és nem tudom, az igazi hibás,
"én" vagyok...mégis ki más?
s már úgy érzem többé nincs kilátás!
De van! kell lennie!
valahol, mélyen elrejteve...
a tudattalatti mélységes bugyrában...
csak meg kell értenem igazi álmomat...
szállnom kell magasra, mint a pillangó...
majd újra földetérnem...akar a hullócsillagok...