Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Awekening (ébredés)...
voodoo• 2017. június 3. 19:43
Azt álmodtam, hogy felébredek
Egy nemrég előkerült naplóbejegyzés
Milliónyi csillogó gyöngyöt kötözött
az alvó fűszálak végére az éj,
az apró gömböket szivárványszínűre
festi a bágyadt hajnali napsütés,
legszívesebben én is velük tartanék,
de a redőny résein bekúszó fény
fellibbenti álmaim színes függönyét.
Te már felkeltél, a teraszról nézed,
milyen valószínűtlenül kék ma az ég.
De miért álmodnék a harmatcseppekkel,
ha az ébredés is ilyen meseszép,
igaz, az erőm csak egy mosolyra elég,
nem is csoda, mert a pillantásodtól
még a mélyhűtőben is megolvad a jég.
Leülsz az ágyra, s mint a rét virága,
csábos szirmaidat kitárod felém, s én,
akár az éhes méh, belé(d)szédülök,
illatod méz, bőröd bársonya megigéz.
Ahogy elolvad közöttünk a távolság,
úgy fogy a levegő, az idő, a tér,
olyan erősen húzol magadhoz, mintha
a világ megmentése lenne a tét,
de nekem ez kevés, a világ nem elég,
ha végzetem utolér, azt akarom,
egy ilyen reggelen jöjjön majd el a vég,
tépj szét és rakj össze újra és újra,
akarlak-akarlak-akarlak-még-még-még!
*
Most leginkább halhatatlannak mondanám
magunkat, ha nem lennénk halottak rég...
/Christopher Haigh - Awekening (Ébredés)/
Mikijozsa2017. június 9. 11:17
kiterjedtél eléggé, nagyszerű
jusziko2017. június 9. 11:10
Hű @voodoo: ! Ennyi szenvedélytől csupa egy merő szenvedély lettem én is!
Veszélyes ilyesmit a munkahelyen olvasni/hallgatni... :)
Bár az utolsó két sor épp úgy kólint fejbe, ahogyan az kell!
Elismerésem!
Shanti72017. június 5. 12:21
Szóval, van amikor elfogynak a szavak. Most ez van. Imádom minden sorát úgy ahogy van.
Rozella2017. június 4. 11:45
bocs, ér-T-elme ... na látod...:)) most az előző véletlen hibám miatt szétszedtem..:))
Rozella2017. június 4. 11:41
@voodoo: Na látod, ezért jó "beszélgetni" is néha és mondani valamit a
a versekről, akár zenével is, hiszen aki írja csak az tudja mi van ott belül és a sorok mögött- között... A csak odavakkantott szavaktól valószínűleg marad mindenki a saját bezárt világában... Te tudod, hogy az is misszió, ha nem azért hogy költő legyen, hanem csak úgy, mert akarja, mert szereti, megpróbálja tágítani valaki a bezárt tereket, a saját világot... még akkor is ha annyi érelme volna, mint a méhek és pillangók eszmecseréjének. /...bár én hiszem, hogy annak is van... :) /
https://www.youtube.com/watch?v=Oextk-If
voodoo2017. június 4. 11:21
@Rozella: Véletlenek még véletlenül sincsenek. Az ég is kékül. már.. :))
voodoo2017. június 4. 11:18
@Rozella: Nem is tudom. Írhatnék a méhecskékről, akik elidőznek a virágszirmokon, és közben az élet értelméről beszélgetnek a másik virágon épp megpihenő pillangóval. Helyette egy árnykékokkal, titkokkal teli misztikus világról írok évek óta, és ezek közül az írásaim közül csak párat hoztam el ide. Amiket az oldalamon hagyok, pillanatképek, mint amikor a festő megörökít egy pillanatot, tájat, érzést, stb. Csak én szavakkal festek. Három éves bejegyzés volt. Sokszor visszatértem, hogy átírjam, és készült is egy vázlatom, ami nyomtalanul elveszett. Ez a zene most visszahozott és megírtam, amit itt olvastál. Az utolsó két sor nem a földre ránt. Az arról szól, ahogy az időtlenségbe merülő szép emlék megelevenedik bennem. És ahogy most megélem...És attól még szép. Ezek a szépségek segítenek túlélni magam. Vagy feltámadni ebből a tetszhalott létből. (vagy nemlétből...) Szép napot és köszönöm, hogy figyelsz rám..
@Törölt tag: @Zsuzsa0302: Zsuzsa, Vivien, köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!
Rozella2017. június 3. 23:15
Mélységek és magasságok nagyon szép verse ez is, mint a főoldalas. A zenék és a versed elvisz egy szenvedélyes (álom)világba... és az ember érzi "was wichtig ist ",... igen, csak hát ott van az a két sor a végén, ami visszaránt a földre... Benned ill.a verseidben az a különleges, azon túl amit előttem lentebb írtak, hogy fel mered vállalni,meg mered mutatni a legőszintébb érzelmeket, amit sokan ma 'cikinek' tartanak,(s ez legalább akkora hiba, mint a prüdéria...) amúgy pedig egy vers soha nem kerül elő csak úgy véletlenül. Ma is láttam erre példát másnál máshol. Azért a nyári égbolt remélem mégis csak kék lesz leginkább.. :)
Zsuzsa03022017. június 3. 22:12
Csodaszép verset írtál (most is)! Igen, tehetség!!! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
voodoo2017. június 3. 20:03
A merészebbeknek és nyíltabb gondolkodásúaknak ugyanez a zene másképp. Aki még önmaga előtt is prűd, ne nézze meg. Ugyanez a sodró zene, szenvedélyes képekkel és egy filmjelenettel, benne a kulcsmondattal: hevenyészett fordításban " a szerelem az egyetlen dolog ami számít az életben" És persze a záróképek a síron túl is kitartó szerelemről: "Das leben endet, die Liebe nicht"... Az élet végetér, a szerelem soha...
https://www.youtube.com/watch?v=b5Trlhlh
voodoo2017. június 3. 19:56
2014 április végén írtam pár sort, nemrég megtaláltam. Előbb ott akartam átírni és hozzátenni az utolsó két sort, de addig mesterkedtem, míg sikerült kitörölnöm. Különös mennyire összekapcsolódik az előző főoldalra vitt írásommal. Szóval még mindig nincsenek véletlenek...
Ui. @Noxon: @karolyfi: @petruchio: @Marie_Marel: @jusziko: @Bianca: sajnálom, hogy elvesztek a bejegyzéseitek. Máskor jobban vigyázok.. :)
Törölt tag2017. június 3. 19:48
Törölt hozzászólás.
voodoo2017. június 3. 19:48
Idemásolom a zenét még egyszer: Christopher Haigh - Awekening (Ébredés)
https://www.youtube.com/watch?v=iF9u5y5-
És hozok egy képet. A hídról, amin az álmaink világából átsétálunk a napfényes reggelbe...
http://www.rogerlaing.com/wp-content/upl