Eratus

Egy nagyon ígényes erotikus oldalon, ahol csak úgy lehet regisztrálni, hogy előtte sms-ben kell elküldeni a belépési kérelmet, a férfi a válasz sms-ben megkapott kóddal lépi át a titkos gyönyörök kapuját. Szebbnél szebb lányok tablói és bemutatkozása után az egyik hírdetésen megakad a szeme. A képeken nagyon csinos harmincas lány. Sokat sejtető bemutatkozás. De a soraiból és a tekintetéből a férfi megérezte, hogy a szokásos motívumokhoz képest ezt a lány különös titkokat rejteget és nem egyszerű eset. A telefonszámát csak e-mail váltások után, kissé körülményesen szerezte meg. De kifejezetten értékeli, hogy nem mindenki számára kapható. A férfi pár szót váltott telefonon a lánnyal. Hangja mélyebb a vártnál, mondatai nem a rutinos gépszöveget hozzák. Megbeszélik a fontosabb részleteket. A többit majd személyesen.

Újszerű budai társasház, a kapucsengőn többször átragasztott címke. A férfi felcsenget és a kapu feltárul. A második emeleten diszkréten kinyílik a lift melletti lakás ajtaja. A férfi belép és azonnal megpillantja a hirdetésben már megcsodált arcot és alakot. A lány a kezét nyújtja és bemutatkozik. A férfi önkéntelenül is kimondja a saját keresztnevét, pedig elhatározta, hogy foggal-körömmel megőrzi az inkognitóját. Tágas nappaliba vezeti a lány, egy fotelbe ülteti és megkérdezi, hogy inna-e valamit. A férfi csak ekkor érzi meg, hogy az izgalomtól mennyire kiszáradt a torka. Ásványvizet kér és kap. Utána a nő mellé ül a másik fotelbe. És nagyon természetesen, de elbűvölően mosolyog. A férfi megköszörüli a torkát és megszólal:

- Hááát, be kell vallanom, hogy kicsit zavarban vagyok…

- Ugyan miért? – kérdez vissza a lány és felnevet. – Érezd magad otthon. És talán vedd le a zakódat. Kényelmesebb lesz.

A férfi leveszi a zakóját, valóban könnyebb érzés. Meg akarja törni a zavarát, ezért folytatja a beszélgetést.

- Nagyon-nagyon csinos vagy! – kezd bele bátran. – Meg mertem volna esküdni, hogy nem te vagy a képeken.

És az mire lenne az jó? – kacag fel a lány. – Igaz én is hallottam már ilyesmit. De amint látod, én vagyok a képeken.

- Hát éppen ez az! – mondja a férfi. – Egy ilyen lány mit keres ebben a műfajban? Hogy kerülsz te ide? Az utcán rád sem mernék nézni, félnék az elutasítástól...

- Aranyos vagy! – válaszol nevetve a lány. – Ahogy szokták mondani, hosszú történet. És nem is olyan bonyolult.

- Ha nem akarsz róla beszélni, nem erőltetem. De ha igen... - és a férfi itt kérdően a lány szemébe néz. – Egyszerűen le vagyok nyűgözve! Ne haragudj, képtelen vagyok levenni a szemedről a tekintetem, életemben nem láttam ilyen szépet!

- Most én kezdek zavarba jönni! – mosolyog vissza a lány. – De akkor én is kérdezek. És te hogy kerülsz ide, egy ilyen helyzetbe? 

- Azt kellene mondanom, hogy véletlenül tévedtem az oldalra és amikor kíváncsiságból megnyitottam néhány adatlapot, akkor azonnal megakadt a szemem a tiéden. De persze nem volt véletlen. – válaszolja a férfi. És, hogy ne befolyásolja a lány mosolya, tekintetével kirándulásra indul a lány testén. De ettől még inkább elbizonytalanodik. – Szóval nem volt véletlen. Régóta készültem egy ilyen kalandra. De ha nem látom meg a képeidet, ugyanúgy a keresgélés maradt volna a vége. – Nagy levegőt vesz és folytatja. – Úgy kérdeznék még, de sem megbántani nem akarlak, sem a privátszférádba gázolni. Gondolom őrzöd a kereteidet.

- Amennyire lehetséges, akkor igen. – válaszol a lány. – De kérdezz bátran, legfeljebb nem válaszolok mindenre. De hazudni sem fogok!

- Inkább nem kérdeznék mégsem. Beszélj inkább te! – mondja mosolyogva a férfi.

A lány közelebb hajol, a férfi megérzi az illatát. Ez az a pillanat, amitől leginkább tartott. Egy nő illata mindig meghatározta a hozzájuk fűződő érzéseit, reakcióit. A lány illata diszkrét, de nagyon kellemes. Friss tavaszi zápor utáni pázsit és az esőcseppeket foglyul ejtő virágok illata. A férfi beleszédül. Becsukja a szemét. A lány a füléhez hajol és belesúgja: - Ne félj! 

- Nem félek – mondja a férfi. – Csak észveszejtő vagy. Ez az illat! Rabul ejt...

- Nagyon kedves – mosolyog rá a lány. – Cserében mégis csak mesélek magamról. Ha nem is mindent, de így is megérted, hogy miért vagyok itt. Ne aggódj, nem lesz hosszú!

- Ráérek, beszélj csak! – bátorítja a férfi. Hátradőlt a fotelben és bámulja a lányt és hallgatja selymesen búgó hangját. 

- Volt egy másik életem. Férjem, kutyám, egzisztenciám, érdekes és jól fizetett munkám. Szerencsére gyerekem viszont nem. Életem nagy szerelmeként ismertem meg a férjemet. Egy év után elvett feleségül, egy Pest környéki településen lévő házába költöztünk és éltük boldognak látszó hétköznapjainkat. Csak a gyerek hiányzott volna a teljes boldogsághoz. De valahogy nem jött össze. Több, mint öt év telt el. Egy nap rájöttem, hogy megcsal a férjem. és megcsalt már szinte az első perctől. Nem az fájt, hogy vakon bíztam benne, hanem hogy nem vettem észre. Pedig diplomásként elég okosnak hittem magam. És ha megnézel, mint nőként is az átlag felettinek érezhetem magam. Van benne munkám, de jók a génjeim is. Anyukám nagyon szép nő. Még most is zsebre tesz! – nevet fel ismét a lány. Mielőtt folytatná, feláll és a férfihoz lép. – Nem untatlak? Ne haragudj, hiszen nem ezért jöttél! 

- Ugyan, folytasd kérlek! – válaszolja a férfi és bizonytalanul a lány kezéért nyúl. A lány észreveszi, megfogja a férfi kezét és leül a fotelja karfájára. Az apró kis szoknyája felhúzódik a combján, még inkább kiemelve tökéletes alakját.

- Szóval megcsalt. Nem is akárhogyan. Amikor bevallotta, kijelentette, hogy nem tette volna kockára a kapcsolatunkat más érzelmi kapcsolattal, mert nagyon szeretett. Magyarul, számára csak egy szerelmi kapcsolat számított megcsalásnak. Ilyenek helyett bizarr testi kapcsolatokba bonyolódott. Többek között magukat hirdető lányokkal és egy extrém oldal néhány „lakójával” Ez utóbbiak miatta akadtam ki legjobban. Részletesen elmesélte, hogy milyen szeánszokon vett részt és nagyjából mi történt vele. Nem haragudtam. Ez más volt. Olyan undor és hányinger fogott el, hogy azt hittem soha nem leszek képes túltenni magam rajta. Képes volt végigpróbálni egy csomó lányt, utána hazajönni és a szemembe hazudni. Azt mondta, így még jobban szeretett és kívánt. Felizgatta az eltitkolt élete. Nem hallgattam tovább. Eljöttem. A ház az övé volt. Néhány apróságon és a személyes holmimon kívül nem kellett semmi. Minden rá emlékeztetett volna. Béreltem egy aprócska lakást, beadtam a válópert és hetekig sírtam. Gyógyszer, alkohol, hamar kikészültem. Nem voltam képes a munkámat sem folytatni. Teljesen a padlóra kerültem. Szörnyű volt. – itt megcsuklik a hangja. – Ne haragudj! – suttogja még és elhallgat.

A férfi ekkor megszorítja a nő kezét, mert érzi, hogy már sír. Nem könnyezik. Belül rázza a sírás, ez a leggyilkosabb dolog a világon. Elfojtott érzelmek, amik a felszín alatt feszítik a tested és a lelked. Mint egy kitörni készülő vulkán felszíne. A nő ránéz és tudja, hogy ez a férfi más, mint a többi. Ez nem akarja kihasználni. És megérti. 

- Összeszedem magam – mondja szipogva és beleiszik a férfi poharába. De ezt egyikük sem veszi észre. – Padlóra kerültem. A szüleimhez nem akartam fordulni, megvan a maguk baja. Barátaim felajánlották, hogy segítenek, de a makacsságom és önérzetem mit sem változott a borzalmas hetek során. Inkább megöltem volna magam, minthogy külső segítségért forduljak. Szenvedtem és egy reggel vidáman ébredtem. Rájöttem mit fogok tenni. Bosszú! Na nem a férjemen. Azt a nyomorultat igyekszem kitörölni még az emlékeim közül is. Nem, nem. A férfiakon. A hozzá hasonló férfiakon. Először társkereső hirdetéseket adtam fel. Nem is igen titkoltam a célomat, fekete özvegy jeligére adtam fel a hirdetéseket. Nem vették komolyan. Pedig néhányukkal kegyetlenül bántam. Talán meg sem érdemelték. Nős férfiakat kerestem, titkos szeretőként. Úgy fogalmaztam, hogy velem megédesíthetik házasságuk szürke hétköznapjait. Diszkrét és szenvedélyes szeretőnek ígértem magam. El sem képzelnéd, mennyi szemétláda jelentkezett. Egy dolog szinte mindegyikben azonos volt: úgy beszéltek párjukról, mint egy megunt régi ruhadarabról. Egyszerű volt a módszerem: válaszolt a hirdetésemre, leveleztünk kicsit, aztán felajánlottam, hogy találkozzunk. A randikon a legjobb formámat hoztam. Igazi femme fatale. Mindegyiket egy perc alatt az ujjaim köré csavartam. Meghívattam magam, udvaroltak, ajándékokat vettek, de nem adtam oda könnyen magam. Csak kevéssel jutottunk el az ágyig. De kivétel nélkül mindegyiket megleckéztettem: megkerestem a párjukat és elmondtam vagy megírtam, hogy mit művel kedves férjecskéjük a hátuk mögött. Óvatosan őriztem a határaimat, egyik férfi sem tudta meg, hogy én magam buktattam le őket. Egy idő után beteltem a bosszú édes ízével és rájöttem, hogy egy ideig úgy fogok élni, hogy azt hiszik a férfiak, hogy ők használnak ki majd engem, pedig épp ellenkezőleg. Én fogom őket... 

A férfi elképedten hallgatja a nem hétköznapi történetet és egyre jobban elbizonytalanodik. De a világért sem mulasztaná el a történet végét. 

- Magasra tettem a mércét. – folytatja a lány. – Úgy voltam vele, hogy aki azt az összeget rászánja, hogy megkaphasson, akkor már nekem is megéri. Ráadásul megválogatom ki az, akivel egyáltalán szóba állok. Sosem találkozom ugyanazon a napon mással. És rövid idő alatt kialakult a „rajongói klubom” – mondja a lány vidáman. Felkacag saját poénján, de észreveszi a férfi zavart arcát és abbahagyja a nevetést. – Jó, jó, nincsenek olyan sokan! Van akivel még nyaralni is elmentem. Van akivel rendszeresen járunk színházba, vacsorázni és egyéb helyekre. Mindig és minden helyzetben nő maradhatok, nagybetűs Nő. Sőt, elhalmoznak kedvességükkel. Arról nem is beszélve, hogy gyengédek velem és bevallom erre nagyon gerjedek. Szóval ezért vagyok itt és így...

-  Szóhoz sem jutok - szólal meg a férfi. – Elképesztő vagy! De imádom minden mozdulatodat, minden porcikád felizgat, minden szavad elvarázsol. És nem érdekel, hogy hányan vannak még, belépek a „klubba”. Ha még van tagfelvétel. Ja és elváltam én is. És engem is megcsaltak… - teszi még hozzá mosolyogva. 

De a mosolya mögötti árnyékot azonnal észreveszi a lány. Nem kérdez, nem szól, a férfi arcához hajol és megcsókolja a homlokát. A férfi megérzi a lány vállára omló haját, a csodás illatot, ami azonnal elveszi a maradék eszét is. Egymás száját keresik. És amikor megtalálják és egybeforrnak megáll az idő. Forró örökkévalóság csendje száll le köréjük...

Az idő nem válaszol, csak múlik...

Ült a pár a kisvendéglő asztalánál, ahogy már annyiszor. De most mégis más volt kicsit. Reggel még nem jártak itt. A pincér is más volt, mint esténként, amikor gyakran barátaikkal együtt múlatták itt az időt. Most kicsit idegennek tűnt a hely. Az ablakokon beszűrődő napfényben a bútorok, még a falakon a megfakult képek is másnak tűntek. A férfi ragaszkodott a helyszínhez, az első helyhez, ahol találkoztak. Hmm, az az első randevú!
A fiatal nő elmosolyodott amikor eszébe jutott az a nap. Az egész, mint egy film, egy romantikus film egy tökéletes napról. Azóta két év telt el és közös életük még mindig egy meg nem válaszolt kérdés. Mindketten megtartották még saját kuckójukat, de javarészt a férfinál töltötték legtöbb napjukat. De még egy végig nem játszott játék folyt kettejük között, egy játszma, amiben még voltak vesztesek és nyertesek. Hol az egyikük került távolabb, hol a másik. A nő érezte, hogy a szokatlan idő és a megszokott hely valami mást, újat jelent. A férfi, látszólag zavarban volt kicsit, mert nehezen kezdett bele mondanivalójába. A nő ránézett és nem tudta volna megmondani, hogy miért, de egy dologban biztos volt: imádja ezt a férfit! Még a zavarát is szerette. Ahogy rejtegeti a mondanivalóját, de tudja, hogy szinte olvas a gondolataiban. Aztán ételt és italt rendeltek, ami valahogy feloldotta a hangulatot. A férfi hirtelen megszólalt: 
- Azt hiszem eljött ennek is az ideje. Lehet, hogy majd felnevetsz, hogy már így is mindened az enyém. De ma reggel felébredtem és láttam ahogy az ágyon elnyújtózva az első napsugarak megsimogatják az arcodat. Mosolyogtál álmodban, én meg rájöttem, hogy sosem vágytam-vágyom ennél többre. Csakhogy minden reggel így lássalak. És amikor felébredsz, rám mosolyogsz és azt mondod, jó reggelt Szerelmem! Szeretném, ha ez mindig így lenne és ez a mosoly elkísérne egész hátralévő életemben. Mert nekem te vagy az élet, és ha velem vagy akkor élek. A mosolyod pedig a napfény, ami reményt csal a lelkembe és melegséggel tölti el szívemet. Add nekem a kezed és nem engedem el többé sohasem. Szeretlek!
Könnycseppek jelentek meg a nő titokzatos sötét szemében és legördültek arcán. A férfi gyöngéden felitatta ujjával és becsukott szemmel megízlelte a könnycseppeket és a végtelen óceán sós ízét érezte szétomlani szájában. Amikor kinyitotta a szemét, a nő ott állt elötte. Ölébe kéredzkedett és ajkuk összeforrt. Ez a csók volt a válasz. Lelkük, szívük és egész életük is összeforrt ettől a csóktól. Emberi hatalom el nem választhatta ezt a köteléket már soha, és még az angyalok is örömmel figyelték, ahogy két egymásnak teremtett lélek egymásra talál...
Elmúlt néhány év....
Hazamegy ugyanaz a férfi munka után és megkérdezi: szia drágám, ugye imádsz?
Feleség: - Persze drágám imádlak!
A férj megnyugodva lemegy a törzshelyére, a közben kissé megkopott kisvendéglőbe a haverokhoz. A feleség - immár egyedül - tovább folytatja a félbe hagyott mondatot:
- Persze, hogy imádlak drágám, imádom mosni a koszos alsógatyád, vasalni az ingeid, hallgatni ahogy horkolsz és elviselni, hogy félrészegen hazajössz a kocsmából és rögtön megkívánsz. Imádom, hogy olyankor nem kérdezed akarom-e én is és csodálkozol, hogy nálam egy hónapban annyiszor vannak nehéz napok. Imádom milyen lelkesen nézed a meccset és elvárod, hogy én is lelkesedjek, amikor az én kapumba már be sem találsz. Imádom, hogy nem érdekel mi van velem, hogy vannak-e álmaim, vagy megelégszem a te fekete-fehér poros világoddal. Imádom, hogy nem kényeztetsz már és hogy ha mégis célhoz érsz - végül is hamar túl vagy rajta, könnyen kibírom, mert több örömet nyújt és tovább tart utána zuhanyozás - mennyire gyorsan alszol el. De azt nagyon imádom amikor reggel végre elmész dolgozni, imádom, hogy végre csend vesz körül és imádom, hogy kilencre ideér Gábor, aki meg engem imád. És imádlak, hogy amíg kéjesen lihegek szeretőm karjában, te azt hiszed tökéletes vagy. Tökéletes férj és apa. Imád a gyereked is, amikor osztálytársai lúzerezik apja miatt, amikor sóvárogva nézi, hogy a másik gyerek milyen kocsival érkezik reggel iskolába és ha meglátogatja, a kertben játszanak a paneljátszótér helyett. Imádlak, mert tudom milyen jó lesz egy nap, ha már nem leszel...

***

Nem tudom, hogy a csodás szerelem mikor változik át ilyen rémálommá. Nem tudom, hogy ki a hibás és hogyan lehetne elkerülni. Az idő múlása, a megszokás nem lehet az ok. Ismertem egy olyan házaspárt, akik 50 év után is sugárzó szerelemmel fogták egymás kezét. És amikor egyikük elment, hamarosan eltávozott a párja is. Mert képtelen volt tovább élni szerelme nélkül. Irigyeltem őket. Életüket és a halálon túl is tartó szerelmüket. Ha egyszer megkapjuk, vigyáznunk kellene rá. Hogy ne fertőzzék meg a hétköznapok és ne legyen a rutin áldozata. És hogy egy napon ne vegyünk észre egy idegen szempárt, ami elhomályosítja a látásunkat...

Déjá vu


Az ablak előtt álltam és az utcát bámultam. Emma lent állt az esőben és makacsul hátravetette a fejét, mintha nem érdekelte volna a szakadó eső. Pedig dehogynem érdekelte! Utálta, hogy a jéghideg esőben ázik és csontig átfagy a téli éjszakában. Dacolt velem, nem nézett fel, de azért pontosan tudta, hogy őt nézem. Óh, ti nők! Mi értelme volt ennek a veszekedésnek? Veszekedés volt ez egyáltalán? Miért van az, hogy a nők felállítanak bizonyos elvárásokat a férfiakkal szemben, csak éppen elfelejtik velük is közölni? És csak akkor szólnak, ha nem teljesülnek ezek a kigondolt követeléseik és a férfi megszegi a sosemvolt szabályokat. Most ott áll lent és azt várta, hogy menjek le hozzá, kérjek bocsánatot tőle (pedig ő bántott engem), kapjam az ölembe és engeszteljem ki elszenvedett kínjaiért. Elhatároztam, hogy taktikát váltok, látszólag behódolok és az történik, amit elvár tőlem, de aztán majd…
Leszaladtam hozzá, durcásan elfordította a fejét, de engedte, hogy ölembe vegyem és behozzam a házba. Ernyedten hagyta, hogy felhozzam az emeletre. A liftben nagy tócsát hagytunk a ruhájából kicsorgó vízzel. A fürdőszobában tettem le, a kád előtt. Forró vizet engedtem, illatos fürdősót szórtam a kádba és el kezdtem vetkőztetni. Egyetlen szót sem szólt, de szeme sarkából minden mozdulatomat figyelte. Úgy viselkedett, mintha ott sem lett, volna, mintha egy kirakati báburól vettem volna le a ruháit. Amikor már csak bugyi és melltartó maradt rajta, összefonta a kezét a mellei előtt  és rám nézett. Még mindig nem szólt, de tekintetéből láttam, hogy nem akarja, hogy én vegyem le a csuromvizes fehérneműjét is. Ott hagytam, kimentem mécsesekért. Mire visszaértem, a kádban ült, behunyt szemmel. Meggyújtottam a mécseseket, a kád szélére tettem őket és lekapcsoltam a villanyt. Gyorsan kimentem és feltettem kedvenc zenéjét. Diana Krall hangja hamarosan megtöltötte a fürdőszobát is. A mécsesek imbolygó fényeinél és az érzéki zenében megenyhültek az indulataim. Már nem haragudtam rá a szörnyű jelenet miatt, amit kiprovokált. Letérdeltem a kád mellé. Még mindig nem nézett fel, de tudta, hogy ott vagyok.
Nagyon lassan emelte fel a kezét és az enyémre tette. Érintése jeladás volt arra, hogy már nem haragszik. Istenem, ő nem haragszik rám?? Na mindegy, vettem a jelzéseit. A számhoz emeltem az ujjait és egyenként megcsókoltam. Amikor mutatóujjához értem, besiklott vele a számba és végigsimította a nyelvem hegyét. Ledobáltam a ruhámat és fél perc múlva már a kádban ültem én is. A forró víz először megégette a bőrömet, de aztán már jólesően fogadott magába. Annyi hab volt a víz tetején, hogy alig láttuk egymást tőle. Elzártam a csobogó vizet. Hirtelen csend lett. Utána ismét megérkeztek a zongora lágy hangjai és ettől mintha Emma is életre kelt volna. Elmosolyodott, megfordult és háttal nekem az ölembe siklott. Tudta mennyire szeretek így időzni vele. Mellkasomra hajtotta a fejét, kezeivel átölelte a térdeimet. Lassan a melleihez simítottam a kezem. Éreztem, ahogy életre kelnek ujjaim érintésére. Másik kezem, szinte már magától, lesiklott az ágyékáig. Mindketten tudtuk, hogy mi következik ezután és ugyanazt akarta éppen ő is. Már el is felejtettem, hogy bosszúra, leckéztetésre készültem. Minden elmúlt hirtelen. És nagyon jó volt megint…