Valami nagyot

 

Valami nagyot kéne szólni.

Erőset, mint a tenger,

erősebbet, mint bármikor,

az ember.

 

Nézni tétlenül, ha fájnak

a térdek, az izmok a lábak.

Nézni, ahogy elül

az irgalom és a bocsánat.

 

Valami cifrát kéne szólni.

Odavágni másnak hogy

fájjon.

Valamire ráfogni, hogy

semmit sem ér, mint

egy szikla az éjszakákon.

 

Várni, inni és ölelni halkan.

Lesni, hogy ki mikor indul el,

fáradtan, csüggedten ott,

hol az ördög ünnepel.

 

Látni merészet, tán újat.

Látni a buktatókat,

és elragozni ezerszer bár,

hogy tedd a dolgod, de tudd,

van határ.

 

Az ember üres szemekbe néz,

és halkan szólal, majd vár,

előtte tűz, mögötte az

idegen határ.