editke blogja
Tükör a jelenből
Edit Szabó : Tükör a jelenből.
Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék - dolgoznék.
Nem érdekelne a politika, a köröttem élőknek nem volna gondja,minden megoldódna.De az élet végezte munkáját, az évek végérvényesen a hátamra telepedtek - egyre nehezebbek.
Nem érdekli már egyik ember a másikat, gondját csak oldja meg önmaga - ember embernek farkasa. Segítséget kérni ugyan kitől ? - az uzsora a hátába szúrja a tőrt.
Ingyen ebéd menekvésként oly kevés, mint munkáskézben a lehetőség a munkáért.
Fiaink két keze más országban robotol, hazájában a minimálbér nem megélhetés - erre szülje meg anya kisgyermekét?
Hatalom és pénz - harc a vagyonért, bántást kap ki adja, de hamar lába kél, milliárdos ember lassan több lesz kis országunkban,mint szerető család ki elbújhat otthonában, mert a hajléktalan ember egyre szaporodik, ha életét akarja - rejtekét tagadja,félti .
Szeméthegyek tetején guberál, patkányok közt övé a boldogulás, - emberek mi lesz a mi sorsunk? természetszennyezés, - jön a felmelegedés, ellenállás kell, a szívekben kőkemény akarat, élni kell ! Békében, egymás mellett , a harcot örökre elfeledve, hatalmi erőket a magasból letörni, magyar a magyarnak szemeit őrzi.
Politika - ne nevess, te tehetsz mindenről ! hogy is összpontosulhat minden egy ember kezétől, ne hidd hogy fejétől nem bűzlik a hal ! ember védd magad, az álhatalmakkal szemben,míg teheted - emeld fel szavad, hangosan kiáltsd - embernek születtem, - nagyon akarok embernek maradni, élni ezen a világon !
Beállok a sorba ... még őszülő fejemmel és emberi szeretettel, mint csepp a tengerben !
Bőcs,2017.07.05.
Kamaszkorom öröksége
Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége
Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken és kissé fájdalmasan benne él. Talán az új ünnep - Apák napja hozta elő a tanulatlan parasztembert, ki míg csak tehette, dolgozott a földeken. Reggel ment, a holdtölte hozta haza. Ellátta az állatokat, a szava ritkán hallatszott. A fia a kantárt csak ritkán kapta kezébe. Nem sokat várt el a világtól, a tisztesség vezette, élte - amíg élhette - csendes életét. Gyermekei jól tanultak, ám büszkeségét nem mutatta " mosoly a a szája sarkán ", belül érezte, kimondania nehéz volt. Ember volt a maga kicsiny emberségével.Ahogy olvastam a sorokat, apám bukkant fel előttem. Mióta az eszemet tudtam, két helyen dolgozott. Főállása sokáig titkos volt - őrizte a fegyvergyárat ! Odahaza a másik állás az állataink, tehénkék, malacok és a legkedvesebb nekem a LÓ ! ellátása volt.Megtanítottak tejet kézzel fejni, de a legfontosabb : apám megtanította a lóval való bánásmódot. Szerszámozást, a befogást és irányítását ! Egyedül mehettem a szekérrel lány létemre, a lovak szerettek, szót fogadtak kezeimnek és szavamnak.Vígan jártam az utakat, most is előttem szaladnak, kukoricát - szénakazlat lovacskámmal hazahoztuk. Apám mosolya büszkeségét mutatta, szavait hallhattam - még most is a fülemben van - : Jól van lányom, ügyes vagy !Kamaszkorom minden nyara örökre szívemben maradt. A mezőnek rétillata, a folyónak a gázlója, kukorica kemény szára mind egy leány birtokába.Napok, hetek és hónapok - a nyár olyan gyorsan futott, lelkem mélyére úgy égtek, visszatérnek az emlékek. Kitörölni nem lehet, visszanézem képeken - előtörnek jelenben. Gyerekeim és gyermekük, lóimádat öröklődött, átadtam a véremmel, átadtam a szívemmel, kamaszkori álmaim szemem előtt visszatérnek. Talán egyszer megélem, álmaimnak élhetek : lovak patája dübörög fülemben, kezemből ajándékot osztok.
Bőcs, 2017.06.22