editke blogja

Egyéb
editke•  2017. június 30. 11:42

Kamaszkorom öröksége

Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége


  Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken  és kissé fájdalmasan benne él.

  Talán az új ünnep - Apák napja hozta elő a tanulatlan parasztembert, ki míg csak tehette, dolgozott a földeken. Reggel ment, a holdtölte hozta haza. Ellátta  az állatokat, a  szava ritkán hallatszott. A fia a kantárt csak ritkán kapta kezébe. Nem sokat várt el a világtól, a tisztesség vezette, élte - amíg élhette - csendes életét. Gyermekei jól tanultak, ám büszkeségét nem mutatta " mosoly a a szája sarkán ", belül érezte, kimondania nehéz volt. Ember volt a maga  kicsiny emberségével.

Ahogy  olvastam a sorokat, apám bukkant fel előttem. Mióta az eszemet tudtam, két helyen dolgozott. Főállása sokáig titkos volt - őrizte a fegyvergyárat ! Odahaza a másik állás az állataink,  tehénkék, malacok és a legkedvesebb nekem a LÓ ! ellátása volt.

Megtanítottak  tejet kézzel fejni, de a legfontosabb : apám megtanította a lóval való bánásmódot. Szerszámozást, a befogást és  irányítását  !  Egyedül mehettem a szekérrel lány létemre, a lovak szerettek, szót fogadtak kezeimnek és szavamnak.Vígan jártam az utakat, most is előttem szaladnak, kukoricát - szénakazlat lovacskámmal hazahoztuk.  Apám mosolya büszkeségét mutatta, szavait  hallhattam - még most is a fülemben van -  : Jól van lányom, ügyes vagy !

Kamaszkorom minden nyara  örökre szívemben maradt. A mezőnek  rétillata, a folyónak a gázlója, kukorica kemény szára mind egy leány birtokába.

Napok, hetek és hónapok - a nyár olyan gyorsan futott, lelkem mélyére úgy égtek, visszatérnek az emlékek. Kitörölni nem lehet, visszanézem képeken - előtörnek jelenben.

  Gyerekeim és gyermekük, lóimádat öröklődött, átadtam a véremmel, átadtam a szívemmel, kamaszkori álmaim szemem előtt  visszatérnek. Talán egyszer megélem, álmaimnak  élhetek : lovak  patája dübörög fülemben, kezemből ajándékot osztok.


Bőcs, 2017.06.22