editke blogja
Egyébeditke 2017. június 30. 11:42
Kamaszkorom öröksége
Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége
Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken és kissé fájdalmasan benne él. Talán az új ünnep - Apák napja hozta elő a tanulatlan parasztembert, ki míg csak tehette, dolgozott a földeken. Reggel ment, a holdtölte hozta haza. Ellátta az állatokat, a szava ritkán hallatszott. A fia a kantárt csak ritkán kapta kezébe. Nem sokat várt el a világtól, a tisztesség vezette, élte - amíg élhette - csendes életét. Gyermekei jól tanultak, ám büszkeségét nem mutatta " mosoly a a szája sarkán ", belül érezte, kimondania nehéz volt. Ember volt a maga kicsiny emberségével.Ahogy olvastam a sorokat, apám bukkant fel előttem. Mióta az eszemet tudtam, két helyen dolgozott. Főállása sokáig titkos volt - őrizte a fegyvergyárat ! Odahaza a másik állás az állataink, tehénkék, malacok és a legkedvesebb nekem a LÓ ! ellátása volt.Megtanítottak tejet kézzel fejni, de a legfontosabb : apám megtanította a lóval való bánásmódot. Szerszámozást, a befogást és irányítását ! Egyedül mehettem a szekérrel lány létemre, a lovak szerettek, szót fogadtak kezeimnek és szavamnak.Vígan jártam az utakat, most is előttem szaladnak, kukoricát - szénakazlat lovacskámmal hazahoztuk. Apám mosolya büszkeségét mutatta, szavait hallhattam - még most is a fülemben van - : Jól van lányom, ügyes vagy !Kamaszkorom minden nyara örökre szívemben maradt. A mezőnek rétillata, a folyónak a gázlója, kukorica kemény szára mind egy leány birtokába.Napok, hetek és hónapok - a nyár olyan gyorsan futott, lelkem mélyére úgy égtek, visszatérnek az emlékek. Kitörölni nem lehet, visszanézem képeken - előtörnek jelenben. Gyerekeim és gyermekük, lóimádat öröklődött, átadtam a véremmel, átadtam a szívemmel, kamaszkori álmaim szemem előtt visszatérnek. Talán egyszer megélem, álmaimnak élhetek : lovak patája dübörög fülemben, kezemből ajándékot osztok.
Bőcs, 2017.06.22