Kizárt, hogy rendbe jön a lelkem

Mazsion•  2021. december 22. 19:14  •  olvasva: 184

Az elmúlt 36 évem nem szólt másról, csak a másoktól elszenvedett lelki bántásokról, kirekesztettségről.Úgy tapasztaltam, hogy igazán sosem állt mellettem senki se. Ha valami igazi nagy bajom volt, mindig nekem egyedül kellett megoldanom. Kivéve talán egy-két esetet,amikor ténylegesen másokra voltam rászorulva.

A lelkifájdalmak miatt fizikálisan is beteg lettem.
Évekkel ezelőtt még vágytam párkapcsolatra, ma már arra sem igazán. A hosszú ideje tartó egyedüllét, hozzászoktatott és megerősített abban, hogy lehetlennek lássam a jövőmet.

El lehet fáradni lelkileg abban, ha folyamatosan átnéznek rajtam, ha időnként senkinek érzem magam pont emiatt. El lehet fáradni az elhanyagoltságban.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mazsion2022. március 5. 14:04

@Sznearanka:
Szerintem ez nem abszurd. Így természetes.

Sznearanka2022. március 5. 13:55

@Mazsion: Hát nem a párom volt a masszőr. Az ismeretlenekkel szembeni idegenkedést én roppant egyszerűen megoldom. Legelső alkalommal eldöntöm, hogy bízom-e benne, ha igen, akkor onnantól nem tekintem ismeretlennek. Tudom, ez nagyon abszurd, dehát én is eléggé abszurd vagyok. 😁😁😁😁

Mazsion2022. március 5. 13:45

@Sznearanka:
Köszönöm.
Azt szeretem ha valaki őszinte és egyenes velem.
A mazzsázsterápia nem rossz ötlet, főleg akkor ha a párod alkalmazza. Én csak azoktól viselem el, hogy hozzámérjenek, akikben feltétlen megbízom,van egy enyhe fokú autizmusom. Mivel mindig én szerettem jobban, ezért voltak kudarcra ítélve a kapcsolataim, utána kellett ezeknek olvasnom,sajnos.Az autizmus" hátránya", hogy csak a szószerinti, egyértelmű dolgokból értenek és az őszinte dolgokból. Alapból jóba vagyok magammal. Azzal van inkább gondom, hogy az autizmus miatt, nem úgy kommunikálok, ahogy mások és ezért szántalanszor megkaptam, hogy buta vagyok, sőt el is hittem, mert olyan sokszor butáztak le.

Sznearanka2022. március 5. 13:32

Én mindig csak a saját példámat tudom elmondani, nem vagyok szakember, nem tudom senkinek megmondani a "tutit". Szóval a saját példám: Olyan 10-12 évig gyakorlatilag emberi kéz alig érintett, pedig házasságban éltem, és kívülről ez a házasság tökéletesnek látszott. Azt hiszem mindennnapos történet. Most pedig már 2 éve boldog házasságban élek. Ja és a házastárs ugyanaz.
És mi történt, hogy ez lett a vége? Elmentem egy keleti masszázsterápiára, akkor még hátfájással. Aztán utána a gyógyulás részeként egészen kora gyermekkoromtól jöttek fel azok a lelki gátak, amik miatt "gyűlöltem magam", állandó "áldozatnak és bűnösnek éreztem magam". Tehát az első lépés, hogy szeresd önmagad, és keress segítséget, mert egyedül nem tudod feldolgozni ezeket az elakadásokat. Ja és ha lefekszel lábtörlőnek, akkor ne csodálkozz, hogy arra használnak.
Az én életem gyökeresen változott meg, jó házasság, jó emberi kapcsolatok, bár nem mondanám, hogy mindenki szeret, nem szeretik az emberek, ha az orruk alá dörgölik, hogy meg lehet csinálni! Ja és egy állandó, belső öröm, most érzem csak igazán, hogy nem csak üres szólam az, hogy a boldogság belőled indul, és nincs szükséged senkire, hogy ezt érezd.

Mazsion2022. március 5. 12:34

Köszönöm.

Törölt tag2022. március 5. 11:37

Törölt hozzászólás.

Mazsion2021. december 24. 13:18

❤️

Mamamaci402021. december 23. 13:28

Sok nagyon nehéz mégis valamiben gyönyörű sors kép van a családjainkban, ami utat mutat, és barátságból nőttünk ki magunkat.

Mazsion2021. december 23. 13:08

Mivel nem vagyok kapaszkodó típus, nem tudom mit kéne elengednem. Ne zavarjon a világért se, hogy magadból indultál ki.Én csak haverkodni akartam veled, semmi többet. Viszont amikor azt mondtad, hogy menjek fel Pestre hozzád, akkor töröltelek az ismerőseim közül. Ne haragudj, de én sosem akartam tőled semmilyen nő-férfi kapcsolatot.

Mazsion2021. december 23. 11:34

Ritka a jó házasság. Becsülendő, hogy neked ez megadatott.

AndrejMlotko2021. december 23. 10:43

Pedig lehetett volna valami, de próbáld meg elengedni.

Mamamaci402021. december 22. 22:50

Ebben sajnos egyetértünk, én jó házasságban élek idestova 30 éve, de így sem egyszerű. Ez nem panaszfal, és ez nem sopánkodás, de tény, hogy hozzánk fel kell tudni nőni, az segítség lenne.

Mazsion2021. december 22. 21:32

Köszönöm.
Tisztában vagyok a bajaimmal és innen nézve lehetetlen egy pozitív jövőt felépíteni. Olyan társat pedig, aki legalább annyira megértő mint én, biztos nem fogok találni, ebben a mostani káoszszülte világban.

Mamamaci402021. december 22. 20:52

Nagyon hasonló cipőben járunk, csak én 15 évvel idősebb vagyok. Soha ne mondd, hogy soha, hogy lehetetlen a jövőd, ez az írás is egy lépés. Írj csak szorgalmasan, én biztosan figyelni foglak.

Mazsion2021. december 22. 20:24

Köszönöm.
Örülök, hogy ilyen pozitívan látod.
Aki nem élt ált hasonlókat, mint én az nem tudja miről beszélek.
Amennyi trauma ért engem, nem lehet egyik pillanatról a másikra váltani pozitív életszemléletre, de fontos dolgokat írsz és emlékeztetőnek mindenképp hasznos.

Törölt tag2021. december 22. 20:12

Törölt hozzászólás.