daktilus blogja
Legelső fordításom - Heine- Loreley
Én nem tudom, mit is jelentsen -
Mitől ily szomorú a szív?
Tán a dal, mi áthat egészen,
Amint a múltba visszahív...
...A lég oly hűs - hamar sötét lett
Nyugodt a néma Rajna - lám !
A zord hegy orma szinte fénylett
Vöröslő napnak alkonyán
Fenn ült egy lány - az arca sejlett
Magas szirtfoknak távolán
Aranyéke ragyogva fénylett -
Fésűvel szántott szép haján
S miközben egyre fésülgette -
Gyönyörű énekhangja szállt,
És ez a hang megérintette
A hajóst, ki éppen arra "járt"
Kicsiny ladikját evezgetve
Lelkét fájdalom tépte szét
Tekintetét csak felszegezte -
El nem kerülve végzetét
A hullámok halál-vizében
El is merült a teste tán
Így érte Végzete a mélyben
Lorelei dalának hallatán