Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fulladozom
narnia• 2009. január 22. 20:05
Lélegzetszerelem,
oxigéndús boldogság,
mit szívünk dobbanása
újra és újra nékem ád.
Hosszú és nehézkes
minden magányos órám,
ülök sötét szobámban,
levegődért rimánkodván.
De mellkasom felett,
mintha rég ott ülne már,
s várna csak mozdulatlan,
a kegyetlen zord világ.
Kicsiny és erőtlen
szívem jaj nem bírja már,
rideg és mozdulatlan
nélküled élni tetszhalál.
Ha lenne reménye
tiéddel dobbanna tán
s ereink létfonalán
szerelemlétbe suhannánk.
narnia2009. január 23. 07:18
Én meg a tanácsaidat köszönöm kedves Gábor!!!!
Köszönöm mindenkinek,hogy itt jártatok. :)
konczgabor2009. január 22. 22:21
köszönöm...
Keiju2009. január 22. 22:11
Szép... szomorú...
kapocsi.ancsa2009. január 22. 21:42
Nagyon szép..mást nem is tudok írni.
botandi2009. január 22. 21:18
Fel a fejjel!
szép vers! :)
pepo2009. január 22. 21:05
s ereink lét fonalán
szerelemlétbe suhannánk......
szép ..hmm
197702182009. január 22. 20:49
Vidámabban IDEGEN!