csillagpor
Gondolatoka tegnapok sóhaja
ma mindenből előkúszott
hajnalban már párnám csücskéből omlott rám a tegnapok sóhaja
s amint kifőtt kávémat csészébe önteném,
látom
ott pihen a szélén
ajkamhoz érni nem hagytam én
még el is mostam
szünne tán a "még"
de fésűm kibontotta
mint gubancos lélegzetet
s már odakúszott
s a tükörből nevetett
Utállak! Hagyj!
üvöltöttem reá
de csak tűrte, s kitartott némán
rácsaptam volna a fürdő ajtaját
de addigra már karomra kúszott
órám számlapjára sóhajtva a seholt
s velem jött a napba
bár nem láttam
- osont -
de amint zsebre dugtam kezem
ujjaim közé szorult
s mint folyondár a kerti évelőt
tartott s szívta ki belőlem az erőt
este lett
s bíztam benne - elhagy talán
kihull belőlem
vagy én őbelőle tán
de előkúszott újra csak
s otthonillatú vacsorának álcázta magát
nem .... nem eszem
Tudom... csak megárt.
koplalok inkább
beálltam hát a zuhany alá
s ő
éjfélig áztatta rám, a vízcseppekre vetett lélegzetnyi talánt
Elég!
hogya csak itt kuszol szótalan
s én elmeséllek
únos untalan
elég
húztam ki a dugót
Vége van!
s néztem párás szemmel a lefolyót
- szótalan -
/2009. nov. 4. /
http://www.youtube.com/watch?v=hTdhXxxWREo
üres
Rámöltözted ....
Talán azért üres
mint a szekrény
miből bálra öltözik ki a nő
elfogy belőle
a szín, a pompa, a kő.
...
mert
Lassan adtad reám
selyemként szemed,
gyöngysor lett mosolyod ,
s vállamon stólaként pihen
hangod íves dallama
Rajtam a szíved
minden sóhaja...
- nincs is ékesebb,
mint ez a ruha -
...
kongón sajdul a test
azt mondod : Üres
- hát ezért lehet -
Rámöltözted
... s én azóta is hordom
... a lelked.
Native American ~ Spiritual Music ~
szélkerék
szombat vagy kedd
egyre megy
fordul, s marad
pörögni kell,
pörögni kell folyton,
mint lukas kétpengős
a rángó zsinóron
- jómagam -
(a bennem ragadt sebes hiánnyal
csak a konok sors
malmára hajtom a szelet...)
szombat vagy kedd
egyre megy
lepedőráncok titkai / ha majd leveszed /
az éj átvérzett takarójáról
azt a pengét
mi húsomig
feltárt
s eléd kifordította lelkemet
hogy csak Neked
legyek
ismert idegen
s beletörlöd az ég fodros bárányfelhőibe
... akkor,
majd akkor elhiszem
hogy mezíteleségem
kevés
hogy vak vagy
vak
és
kegyetlenül hideg
...
ha majd leveszed
s a vércsepp sem látszik
már kezeden
....
akkor
elhiszem
lepedőráncok titkai / hajnalig ölel /
most
éjre nyílik a szem
s látható érintést
símogat beléd a holdfény
s lihegőn csúsztatja testeden
ajkadig a sötétet
...
most
hajnalig ölel az éj
magához húzhat
az enyészet