Sárki Gondolatai

Kívül kicsi takaros. Sárga falú fehér lécekkel. Előtte egy Rózslugas kiskertjében virágok. Minden évszakban virágozna valami. Belül a ház nagynak tűnne. Fehér vagy napsárga falakkal. Lenne egy tükör egy előszoba falon hogy amikor indulok valahova egy pillantás még!
Felfuttatva az ablak fölé vagy a falra a szobai futóka.. és lennének cserepes virágok. A konyhában a fény beterítene. Na de nem a lámpától. Hanem a nagy ablakokból melyek az udvarra nyílna ahonnan kinézhetnék a gyerekekre mosogatás közben. Ablak alján kis fűszernövények tündökölnének, illatoznának.. mindennek lenne helye. Lenne egy fotóm is kint a kis családomról. Elmerengek eme álomképről ...
Készen lenne hamar az étel és már csak az utolsó edényt mosom el mi kellett a főzéshez mikor nyílik az ajtó betoppan a kedvesem. Fáradt a munkától megtörlöm a kezem és odamegyek puszit nyomok az arcára ő visszacsókol. Mosolyogva köszöntöm és megvárom míg szusszan egyet. Levéve a válláról a mai napot, csak ül egy kicsit az előszobában. Hallja ő is a gyerekek csivitelését az udvarról. Sóhajt majd bejön a konyhába. Kérdezem milyen napja volt miközben megterítem az asztalt. Nem csilivilin, de családiasan. Ő mesél hol ez hol az történt a kollegája ezt művelte ... könnyített a lelkén. Hallgatom őt figyelek rá. Majd megkérdezi velem miujság? Ó hát a szokásos. Napi teendőim. Zolinak új barátja van ma átjött ő is játszani egy kicsit. De már hazament ebédelni. Zsófi meg elhatározta hogy divatosat játszik. Felöktöztette a kutyát. Szegénykém látnod kellett volna. Nevetek az emléken. Majd kilibbenek az ajtón szólni a gyerekeknek jöjjenek enni. Ebéd után elmosogatok majd jöhet a pihenés. A kicsik a szobájukban egy egy plüsst ölelve elnyúlva az ágyukon alszanak. Mi a tévé előtt ülünk összebújva. Nem is mindíg lényeg, hogy menjen valami csak adja azt a cseppnyi fényt. Lássam az arcod mégha fáradt is. Érezzem kezeid melegét, ahogyan megpihen a vállamon és derekamon.
Pihenés után még indítok egy mosást. Nem állhatok meg. Majd az udvaron kiteregetek. A nyári szellő seperc alatt megszárítja a ruhákat. Visszatekintek a házra apró ház, de belül hatalmas kastély. Mosolygok majd az égre nézek... sikerült?
Majd a végén kiderül....

Háború közepén egy poros padláson, ahol egy műanyag lapon át szűrődött be a fény.
Társam: - Azt hiszem ideje imádkoznunk.- Kérdem kihez?
Rámnéz meghökkenve.
- Hát a jóistenhez hogy segítsen.
-Az nem fog segíteni. - Mondom mire társam, aki eddig hintázott a székén, most megállt. De nem szólt.
- Nem hiszel istenben?
- Nem. Mondtam
-Hát akkor miben hiszel? - Kérdezte. Én hátradölve egy szalmazsákon, csak mondtam.
- Sokmindenben. Ami létezik.
- Például?
- Például. Hiszek a szerelemben. - Néz rám, de folytatom. - A napsütésben, a jó levegőben.
Hiszek önmagamban és benned is! Hogy nem halunk meg...
Ujra elkezdett hintázni a székkel
- Értem  mondta. - És láthatóan elgondolkozott. - Értem.

 Látom nem izgat mit élek meg.
Menj csak nyugottan.
Ne lásd hogy könnyek közt elemészt a magány
Velem így csak a baj van.

Én még emlékszem arra a nyárra
Mosolyogva néztünk egymásra.
Mára mi maradt csak nekem?
A magányom a gyermekünkkel

Itt vagyok terhesen hormonokkal megálldva
Bárcsak minden gondom tovaszállna.
De minden nap sírok de te nem látod.
Bárcsak ne éreznék nem kellene fájnod.

Menj csak menj pihend ki magad.
Megértem hogy a munka miatt fáradt vagy.
Én is dolgozom 24 órában
Majd fogok még 24 ben 48 órában.

Majd túlleszek rajta ahogy mindíg is.
Magányomba belefolytom ahogy eddig is.
Nem reménykedek már jóban.
Bár érzéketlen lennék kint fagyva a hóban. 

Olyan rég volt már mikor hangotok hallottam.
Mégis itt van a fülemben a nevetésetek. Hallani vélem lepteitek, és néma beszédetek. Amikor hajnalban lefőtt a kávé, és ti kint voltatok csendben. Kotyogó hangja és kávé illat lengedezett. Hiányzik a mozdulatotok. Amint épp a gyujtóért nyúltok. Káros szokás mégis emlékemben hozzátok tartozott. Nem mondhatom el nektek mennyire szerettelek titeket! Apa te már nem láthattad de én is anya és feleség lettem. Beteljesült az is amit kiskoromban folyton rám aggattál Apu. Emlékszem sokszor Békának neveztél. Hát Béka lettem. A nevembe benne van mostmár ez is.  Remélem valahol ott ahol vagy látsz engem. És a legkissebb unokád. Anyu ugye mesélsz neki róla? Milyen volt mikor kézbe vetted a már gyengülő kezeddel. Már elmúlt 2 éves. Hiányoztok nagyon. Nem telik el nap hogy ne jutnátok eszembe. Vigyázzatok egymásra! Puszi! Legkissebb lányotok.

1 éve már hogy elmentél. azóta sokminden megváltozott. Barátok egyre kevesebben lettek igaz a minőségük sokkal jobb. Te voltál az utolsó személy aki megerősített valamiben. Most bizalmat senkinek sem osztogatok ingyen. félek az emberektől, de pont ez az ami kellett ahhoz hogy erősebbé váljak. Sokat. Nagyon sokat gondolok rád. és gratulálok neked. Ennyire nem vert még át senki azt hiszem. Nemrégen valaki aki a családban van az mutatta ki a foga fehérjét persze tök véletlenül tudtam meg. Ezentúl nem szólok bele a dolgába rendezze csak a saját életét ahogy tudja. De tudod arra jöttem rá hogy hiába olyan szavakkal bántott ami máskor letaszított volna több hónapig. 3 nap után éreztem hogy nem bántott a dolog. éreztem magamban hogy erős vagyok és ezt is túl fogom élni mint sokminden mást. Most egy csodálatos férfival élek. sokmindenben hasonlítunk sokmindenben külömbözünk. De élünk. Bárcsak megismerhetted volna őt. Bárcsak megismerhettelek volna téged, de tovább kell hogy lépjek magam után hagyva téged is. csak egyvalamire soha nem fogok választ kapni. Vajon ha tudom az igazat rólad akkor is ennyire kötődtünk volna egymáshoz? Hiszek benne hogy igen. Igaz mikor elmentél arra a jobb helyre volt idő amikor gyűlöltelek és szidtalak. Dühös voltam rád. Te ostoba tyúk! Hazudtál és hazudtál. Igazából mindenről ami te vagy.

De Szerettelek és szeretni foglak valahol magamban. Eltemetlek "Húgom"

"Boysim" Emlékére.