Túl a könnyeken:

 

atesz990•  2019. április 4. 00:09

Láttam arcát a fénynek,

Furcsa távoli vonalvezetésnek.

Hívogató hangok helyett,

Éreztem a forró könnycseppet.

Rajzoltam hát szemek előtt,

Ami gondolatot kivetítve jött.

Büszke rám a Mennyből valaki,

Amiért átvettem a stafétát.

De szürke már a világ odakinn,

S nem élvezem,e környék otthonát.

Csaló,vezeklő,korrupt tények,

A saját dolgaimhoz,saját közöm.

Ezek az emberek sötétben félnek,

Mert a hangjuk ég a sorok között.

Ócska kis életük nem hoz örömöt,

Soha nem fogom nekik mondani: Köszönöm!

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!