Olvasva néhány cikket...

"Egyre több mindenre jövök rá utólag,habár bizonyos dolgok már eddig is tiszták voltak. Apám nem volt igazi férfi,egy igazi balf.sz volt,aki nem vette a kezébe,a család irányítását. Anyám nem véletlenül csalta meg őt,jópárszor. Pedig,a lehetőség,hogy újabb nőt szerezzen,neki is megvolt,az iszonyatos hazugság,hogy miattam nem tette,hiszen akkor már nem is éltem vele,amint végleg szakítottak. Azt kezdtem feltételezni,hogy ő valójában meleg volt és túlzottan hatással akart lenni az életemre,hiszen csak ott van összefüggés abban,hogy rámászott volna az egész életemre. Mivel én ezt nem hagytam,folyamatosan hiszti volt belőle. Az agresszivitásom és a szívósságom nem véletlenül alakult ki a két szülőm ellen. Teljesen maguk ellen fordítottak ők is,nem csak a nevelt gyerekeik. Habár,a fentit már régebb óta feltételeztem, de most már biztos is vagyok benne. Kialakult mindegyik ellen egyfajta távolságtartás, anyámékat már teljesen kizártam a képből,nem létező emberek,apám meg sajnos már nincsen. Egy családhoz több megértés kell,nem látszat szeretet,nem eszközzé tenni a másikat,hogy csak akkor van szükségem rád,ha van valamid. Egy ideig én is eszközként kezeltem volna egy gyereket,olyan elmebeteg gondolkodás ragadt rám,de csak átmenetileg,már hálisten' teljesen kiforrtam ezt és nem a saját hibáimat akarom javítgatni mással.....Valahogy ennek most totál ki kellett jönnie,amiken már átmentem,talán a betegség most,meg fekve gondolkozom az egészről utólag,mennyien ráfaragtak arra,hogy egy képzelt világban éltek...Szeretve voltak...mennyi üres szó,ennek fültanúja voltam. Ahogy engem is cserben hagyott jól,mindenki. Menjetek a Pokolba. Én meg pont,hogy szakítok végleg a toxikus dolgok maradékaival is,annyira nyugodt vagyok már,jól esne hatni másra is,bárcsak tovább adhatnám...kijött ez az írás így az éjszaka közepén...Végülis,gyerekként csak igazam volt,hogy annyira szeretethiányos voltam akkor is és miért nem fordultam soha a szüleimhez tanácsért...Minden gyerek megérzi a rossz dolgokat. Ezt neked is írom,aki a szívem mélyén ül...Akkor még nem éltél,amikor elkezdtem megérni ezeket a csapásokat. Amikor,majd rájössz,hogy igazán tényleg én szeretlek téged,akkor fogod megérteni,ha esetleg úgy érzed,hogy nem engedlek közel,ha valami fáj...Nem szeretem,ha sajnálnak. Minden fájdalmamat próbálom legyűrni,akár ostoba dolgokkal is,én tudom mi a jó a szervezetemnek. Általában,akkor a dühös oldalam van érvényben,nem a hisztérikus. Úgyse hinnéd el,hogy 17 évesen,amikor másfél órás utat kellett megtennem,40percre próbáltam beszűkíteni,közben kaptam egy infarktust,de akkor még jobban rávertem egy kört,nem vagyok teljesen komplett,de csak ennyire adom fel a dolgokat..Akkor gondolhatod,hogy a szeretet mit jelent nekem. Van egy kincs a számomra is,amit sokáig rejtett a világ és nehéz is volt rálelni,ha elolvasod,akkor tudnod kell,hogy ez nem csak egy ráismerés,hanem végre valamiféle kezdet,ami sokkal másabb a régieknél...Főleg,hogy pár évvel ezelőtt sikerült úgy mellé traffálnom,hogy majdnem a vesztemet okoztam,mégse mondtam el mostanáig,vagy írtam le. Erős vagyok mindenhogy és nem is adom fel,se a reményt,se azt,hogy aki iránt érzek,eldobom,mint más ember."