EDDA
Álmodtam egy világot
Álmodtam egy világot
Álmodtam egy világot
feketére festettem,
fekete lelkek között
feketébben rettegtem.
Fekete volt szívem is,
mint a csillagtalan éj,
hol az ember kényszerül
ameddig csak él.
2012. február 21.
kedd 15:22
Semmim nincs
Semmim nincs
Semmim nincs csak két kezem
benne örvénylő erek
és egy kicsi írói véna
amely kifakad néha-néha…
2012. február 21.
kedd 15:13
Elhagyom a várost
Elhagyom a várost
Elhagyom a várost
ha már lelencre citál.
Nincs egy lélek sem
aki értem kiáll?
Aki kiált – maradj ember…
2012. február 21.
kedd 15:06
ahogy élsz
ahogy élsz
ahogy élsz úgy senki
csak hetente enni
és mégis valahogy lenni
ahogy élsz az halál
talán épp az a tudattágulás
a magány
2012. február 21.
kedd 15:00
Álom
Álom
Álom ha véget érsz
mi marad nekem?
A torz valóság ridege.
A test gyengült reflexei,
ahogy fekszem összehányt
mámban.
Epe-sárga érintésem
libabőrt szül.
Nyiss kaput – adj innom!
2012. február 21.
kedd 14:49