EDDA

Álmodtam egy világot

Álmodtam egy világot

feketére festettem,

fekete lelkek között

feketébben rettegtem.

Fekete volt szívem is,

mint a csillagtalan éj,

hol az ember kényszerül

ameddig csak él.

2012. február 21.

kedd  15:22

Semmim nincs

Semmim nincs csak két kezem

benne örvénylő erek

és egy kicsi írói véna

amely kifakad néha-néha…

2012. február 21.

kedd  15:13

Elhagyom a várost

Elhagyom a várost

ha már lelencre citál.

Nincs egy lélek sem

aki értem kiáll?

Aki kiált – maradj ember…

2012. február 21.

kedd  15:06

ahogy élsz

ahogy élsz úgy senki

csak hetente enni

és mégis valahogy lenni

ahogy élsz az halál

talán épp az a tudattágulás

a magány

2012. február 21.

kedd  15:00

Álom

Álom ha véget érsz

mi marad nekem?

A torz valóság ridege.

A test gyengült reflexei,

ahogy fekszem összehányt

mámban.

Epe-sárga érintésem

libabőrt szül.

Nyiss kaput – adj innom!

2012. február 21.

kedd  14:49