Egy kis pukinak nem kell nagy feneket keríteni 01.

HELYSZÍN: Italozoo

A HELYSZÍNEN TARTÓZKODÓ EGYEDEK:

NyuszDöme,

a mindenkinek beszóló, keménykötésű macsó nyúl.

NyuszNyufi,

aki valószínűleg az egyetlen lényként a világon, valamiféle benső kényszer hatására mindig igazat mond.

NyuszMira,

a gyönyörű nyuszilány, de agyi kapacitása épp ellentétes sajnos szépségével.

NyuszZizi,

akinek fantázia világa fényévekkel túl haladt a normalitás határain.

NyuszPszicho,

Aki zseniális pszichológusnak tartja magát, de társai ezt épp fordítva gondolják.

Ember,

az Italozoo csaposa, s egyetlen humanoid a világukban.

Róki,

akit, ha tán valaki nem ismer, ezeken az eléréseken tájékozódhat róla első regénye és novellái kapcsán:

https://blog.poet.hu/nyuszmusz/a-batortalan-hosok-bemutatkozo-oldala

 https://blog.poet.hu/roki

Valamint egy titokzatos lény, akinek kilétére csak az epizód végén derül fény.

• Mi ez a furcsa szag? - húzta el a száját NyuszZiZi.

  - A furcsa szag kiválthat kellemes instrukciókat is az agyi stratoszféra szubkontinentális mezején, bár főleg akkor, ha nem felhős ott az ég. - okította NyuszPszicho. - De ami itt érezhető, az csak simán büdi szag.

  - Oszlásnak indultál? - bökte meg vigyorogva NyuszDöme.

  - Gyakran aki viccelődik, az hárít valamit. - nézett rá vizsgálódó tekintettel a magát zseninek kikiáltott agyturkász. - Jelen esetben lehet épp azt másra akarod kenni, amit sumákolva elkövettél a szaglószervink ellen.

  - Ha kicsit még büdibb lenne ez a szag, kimerítené a szaglószerv elleni merénylet fogalmát. - vázolt fel kapásból vészes jövőt a macsó nyúl, mire többek szemében riadalom villant, hisz ki tudja milyen lesz a következő szagáradat.

  Róki idejét látta közbelépni, mielőtt teljesen elhatalmasodik a nyuszik között a rémület.

  - Ugyan már, nyugi, ez szerintem csak egy sima kis szagocska, mely a kulcslyukon keresztül settenkedett be odakintről.

  - De mi van,ha csak felderíti a terepet, aztán a jóval intenzívebb társaival visszatér? - indult be szokás szerint NyuszZizi fantáziája, de most nem váltott ki láncreakciót a többiekben.

  - Te nagyon hallgatsz. - ment át gyanakvóba NyuszPszicho, világuk legszexibb nyuszilányára pillantva. - Ilyen esetben az szokott hallgatni, akinek vaj van a tapsifülei mögött.

  - Viccelsz? - jött meg a hangja NyuszMirának. - Én naponta kétszer mosakszok a tónál, ti meg legjobb esetben is csak hetente egyszer.

  - Én hallottam valami fura kis hangot. - kezdte sejtelmesen NyuszPszicho. - Szerintem egy Puki Manó elillanásának a hangja lehetett. Idedurrantott az orrunk alá, aztán magában nevetve elszaladt.

  - Honnan tudod, hogy nevetett,ha nem hallhattad? - szegezte a kérdést Róki a botcsinálta pszichozseninek.

  - Mert a defenzív agyi paramétereik ezt szublimálják. De hogy közérthetőbb legyek, ezek a manók gonoszak, hiszen kis túlzással a szaglószerveinket bombázzák.

  - De erre nincs bizonyíték. - rázta a fejét Róki, s aztán a szaglények védelmére kelt. -Lehet, hogy jóságos a lelkük, de mivel Puki Manóknak születtek, nem tudják levetkőzni önmaguk. Így mikor az egyik idetévedt, és felfedeztük, a fejét lehajtva szegény elbandukolt, ám mivel csak aprókat tud lépni, érezhettük elég sokáig jelenlétét.

  - Szerintem is az volt. - helyeselt NyuszMira lelkesen. - Szörnyű lehet az életük, hogy állandóan el kell viselniük önmagukat. Szívesen befújnám őket gyöngyvirág illattal, de persze csak leheletnyivel, mert nincs túl sok belőle, s én is illatozni szeretnék a nap minden szakában.

  - Ha ismerjük az igazságot, nem szép dolog még mesét is szőni a hazugság köré. - jegyezte meg az eddig hallgatag NyuszNyufi, élesen a nyuszilányra pillantva.

  - Miről beszélsz? - húzta fel a szemöldökét a nyuszik szépe. - Sajnos mind érezzük a Puki Manók jelenlétét néha naponta többször is.

  - Mert rájuk fogjuk, amit mi művelünk. - vágta rá az igazmondó nyuszi. - Jelen esetben, a furcsa kis hang után te néztél körbe, hogy nem gyanakszik e rád valaki.

  NyuszMira pár pillanatig elgondolkozott a hallottakon, aztán meghúzta a vállát. - Na és akkor mi van,ha én voltam? Nem értem mért kell egy kis pukinak ekkora feneket keríteni.

  Egy másodpercig néma csend honolt az őszinte kitárulkozás következtében, de aztán elemi erővel tört ki a nevetés az összes jelenlévőből, persze NyuszMirát kivéve.

  - Mért kacagtok a szavaimon, hiszen nem viccből mondtam. - durcázott be, ahogy a hangos vidámság csitulni kezdett.

  - Róki nem hittem volna, hogy még te is kinevetsz. - tette hozzá szomorúan.

  - Ne haragudj, próbáltam türtőztetni magam, de mikor a nevetés ragályos, még én sem vagyok képes komolykodni. De persze a lényeg, hogy most nem kinevettünk téged, hanem nevettünk a vicces szavaidon.

  - Ez pontosan így van. - bólintott NyuszZizi. - Tehát te nem csak egy szépséges nyuszilány vagy, hanem vicces ez. És ez szerintem még az emberek világában is ritkaság számba megy.

  - Gyönyörű, beszélő, vicces nyuszilány. - csodálkozott NyuszMira. - Biztos ott agyonsztárolják őket, hát én is kaphatnék egy kicsivel több tiszteletet tőletek.

  - Tiszteletünk jeléül, szerintem kerüljön fel NyuszMira zseniális gondolata „A hét mondása” táblára . - javasolta Ember, és mivel csak lelkes helyeslés érkezett válaszul, kis változtatással a következő mondat lett olvasható a kiszolgálópult fölött.

„EGY KIS PUKINAK NEM KELL NAGY FENEKET KERÍTENI.”

/Az epizód folytatódik hamarosan, melyből megismerhetjük az Italozooban tartózkodó titokzatos lényt./