a ketrec túloldalán

szórácsokat ráztok
egymás körül
s azt hiszitek
az odavetett falatnyi
hszkoncnak
- mert hát képetekre formált

majom -
majd  örül mindahány
na tudjátok mit
jobb itt nekem
maradok
a ketrec túloldalán
rácsai belőletek
kimarják a teret
vérben forgó szemetek
üres emlékezet
s én vizsgálgatlak
kifodult önmagatok
rácsai előtt szótlan
békével
s már csak nevetek
jó itt nekem
magamra zárt ketrecnyi
szabadságomban

nem értek el

- S -