skizo duma
Gondolatokpscyho
sötét égen sötét árny
mikor látom az eget
nincs alatta szép leány
megfertőz a magány
szemgolyóim befelele fordulnak
nincs semmi csoda
ha nem nyílnak ki pupilláim
a halállal beszélgetek
tudom én vagyok az ostoba
nem hiszem a jövőm
hiába ástál árkot előttem
én leszek az első
aki magammal temet tégedet
jó lenne ha felkelnél
s veled együtt én is tán
de mosnám kezeim mielőtt
mindened végig vagdosnám
a ketrec túloldalán
szórácsokat ráztok
egymás körül
s azt hiszitek
az odavetett falatnyi
hszkoncnak
- mert hát képetekre formált
majom -
majd örül mindahány
na tudjátok mit
jobb itt nekem
maradok
a ketrec túloldalán
rácsai belőletek
kimarják a teret
vérben forgó szemetek
üres emlékezet
s én vizsgálgatlak
kifodult önmagatok
rácsai előtt szótlan
békével
s már csak nevetek
jó itt nekem
magamra zárt ketrecnyi
szabadságomban
nem értek el
- S -
psssssz
csak csendben,
csak halkan
maradj...
hogy hangodat se halljam,
úgy lesz jó neked is
ha nem jön a vihar
s még élhetsz,
-egy darabig-
u
üvegpalota
Szűkre szabott az idő
szelíden fojt a levegő
szellemapó hazaért
kéményen keresztül kulcslyukon át,
szivárog, be:
koponya, kicsontozott
agyvelő tükörből figyelve önmagam,
mint egy furcsa kép
ördögi vigyora
kinyúl, a kéz s húz mélyen
valóságba zárt képzelgés
üveg palota
u
Tolerancia
Feltaláltam a semmit
lebegek benne
mikroszkóp
alá fektetett
kromoszóma
űrből jött zéró
Tolerancia
u