A "fordulat"

Ismered a világ gyönyörű csarnokát?
Ott futtatja kedvem szilaj paripáját!
Nincsen benne harag, amikor az fordul,
előle a bánat kínlódva ellódul.

         Egyetlen ereje
         temérdek jókedve,
         szikrázó sörényét
         rázza az egekbe!

         Karámajtót fölszakítja,
         örömökbe szabadítja!

        "Féled-e a vágtát, gazdám,
         száguldásom hegyek hátán?
         Jössz-e vélem szélben szállni,
         habbá lenni fönn az égen?"

Gyorsan fölszedelődzködtem,
víg szívembe erőt vettem,
s csak nevettem, csak nevettem,
csak nevettem önfeledten!