Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gyötrődés
Xgildi• 2010. április 30. 15:10
Én Istenem, de kívántam
Hozzád menni az imámban!
Úgy kerestem az itatót,
ahol nyájad inni szokott...
Csak meredtem csillagokra,
mozgásukba beleforrva
ott feszültek fönn, az égen,
titkok-szőtte messzeségben.
Szóm a hallgatásba fáradt,
pedig vittem az imámat,
de egy örvény kifosztotta,
s rongyként lábam elé dobta...
Tudtam, hogyha megtalállak,
megöleled az imámat,
s kétség-szítta áradásnak
szavaidból vetek gátat!
Xgildi2010. szeptember 28. 19:21
Drága Noémi!
Nagyon megörvendeztettél, hogy írtál! ((Épp egy auditra készültem a cégben.)) A nehézségek megedzik az embert, ha megküzd velük. És hidd el, nincs egyedül, ha nem csak magában bízik... ;) Megtisztelsz ám, minden egyes alkalommal, mikor írsz! :) Én is nagy szeretettel üdvözöllek: Ildikó
napmadar2010. szeptember 27. 20:29
Drága Ildikó!
Mindig igazi felüdülés olvasni írásaid, gondolataid! Szinte szárnyalnak a sorok, egyszerű, de nagyon fontos okból: rendkívűl erős hit és szeretet sugárzik belőlük, mint aki szomjazza az igazságot és szomjazza az isteni szeretetet. Nem véletlen használod írásaidban szerintem a ''Fordulat'' kifejezést. Biztos vagyok benne, hogy életedben ez a fordulat bekövekezett, nálam is történt valami ilyesmi, mégis úgy érzem, nem vagyok elég érett hozzá, fel szeretnék nőni hozzá, de csak porszem vagyok. Elég erős próbák érnek, érzem, nagyon fiatal, tapasztalatlan vagyok még, de szeretem Istent és az embereket! Bárcsak olyan kiegyensúlyozott lehetnék, mint például Te!
Nagy szeretettel üdv: Noémi