Remény

Azt hittem vársz rám valahol.

Túl - a csendes magányon.
Túl - a hideg ázott éjszakákon.
Túl- a napsugárnak égető árnyékán.
Túl - a hajnalnak  ébredő ragyogásán.

Azt hittem ott vársz majd
Csendes türelemmel,
A virágzó rétek mezején.
Hol a valóság mint a mesékben érnek véget.
Hol a tengerek kékje összefolyik az éggel.

Azt hittem így lesz, s minden szép lesz.
Azt hittem vársz majd  angyali szeretettel.
Azt hittem  vágyódva szenvedéllyel.
Karodba ölelsz minden éjjel.

Azt hittem ott vársz majd,
Hol a  boldogság nem csak álom.
Hol  ha rám nézel szavak nélkül is értem. 
Mert  tekinteted elárulna mindent. 

Valahol vársz rám  tudom,
Valahol  ég és föld között. 
Hol az álmok  élnek, hol a boldogság
röpít a végtelenbe.