Virdzsi blogja

Azt hittem vársz rám valahol.

Túl - a csendes magányon.
Túl - a hideg ázott éjszakákon.
Túl- a napsugárnak égető árnyékán.
Túl - a hajnalnak  ébredő ragyogásán.

Azt hittem ott vársz majd
Csendes türelemmel,
A virágzó rétek mezején.
Hol a valóság mint a mesékben érnek véget.
Hol a tengerek kékje összefolyik az éggel.

Azt hittem így lesz, s minden szép lesz.
Azt hittem vársz majd  angyali szeretettel.
Azt hittem  vágyódva szenvedéllyel.
Karodba ölelsz minden éjjel.

Azt hittem ott vársz majd,
Hol a  boldogság nem csak álom.
Hol  ha rám nézel szavak nélkül is értem. 
Mert  tekinteted elárulna mindent. 

Valahol vársz rám  tudom,
Valahol  ég és föld között. 
Hol az álmok  élnek, hol a boldogság
röpít a végtelenbe.

Drága életem!

Remélem jól vagy, s néha Te is gondolsz rám!
Azért írok, Neked mert hiányod nagyon fáj. Bárcsak itt volnál!
Karjaidba vágyom, hiányzik az ölelésed, a jelenléted az egész lényed! Tudom néha bogaras az ember, mond, vagy tesz olyat amit nem kéne! De hát ilyen az élet! Nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, én is, Te is, de én úgy szeretlek ahogy vagy, olyannak, és soha el nem hagynálak!

Nélküled valahogy nem olyan szép semmi! Hiányzol mellőlem minden percben!
Szükségem van "Rád" tudom! Hogy miért? megmagyarázni nem tudnám, csak a szívem, a szívem érzi. Szeretnélek boldoggá tenni, Hisz ez minden vágyam mióta megismertelek! "Megismerni" titokzatos, szinte kiismerhetetlen lényedet, mert még mindig nem ismerlek!

Bárcsak tudnád, éreznéd mennyire várlak..... nem is titkolnám, hisz a szívembe zártalak mióta megláttalak!
Gondolatban mindig velem vagy!
Annyira várlak - szívemet szét marja a bánat.

Veled lenni vágyom! Egyetértésben! Esténkét karjaidban hallgatni szuszogásod, szívednek dobbanását. Veled lenni annyit amennyit csak enged az élet! Örömben, bánatban, betegségben, fájdalomban, Melletted lenni! Együtt vinni az élet terheit s, ha néha könnyek futnának szemedbe mosollyá varázsolni! Erre vágyom! Csak "Veled"

Veled szerelmem!