El sem köszöntél

Mond, hol keresselek, hogy elmondjam, rossz így nélküled..
A szívem, tátongó sebé lett, hol vagy? 
Csillagok között, vagy a napnak sugarában? 
Hajnalnak fényében, vagy egy eső cseppjében? Vagy pillangó a réten? Érzem ott vagy mindenhol amerre nézek, elérni még se érlek...

Hallani vélem hangod...felsejlik mosolygós arcod...Látom ahogy felém nyújtod kezedet, próbállak elérni, hozzád repülni
Fájdalmam a világtól elrejteni, kiáltanék, hogy hiányzol, hogy üresek a nappalok, és értelmetlenné váltak a holnapok...
Tudom hangom már hozzád nem ér el - a csend örökre magával ölelt..

Engem nem kérdez senki akarok-e így élni..
Hisz nem is akartam megszületni!
Élni sem tudok úgy, ahogy szeretnék!
Szívemben kavarog milliónyi emlék.
Itt ragadtál örökre darabokra tört szívembe. 
S míg lélegzem, itt élsz tovább benne...