Ebben a blogban még nincsenek bejegyzések.
Sziasztok! Én most elmesélem nektek az én élettörténetem. Hidd el megérint majd.
7 hónaposan jöttem erre a világra, nem sírtam fel a halál kapujában álltam. Az orvosok küzdöttek az életemért mindent megtettek, hogy túléljem. Kétszer esett össze a tüdőm. 2 hosszú óra után élvezhettem ezt a világot. Anyukám mégcsak nemis láthatott olyan rossz állapotban voltam. Két hónapot töltöttem inkubátorban. Alig élvezhettem az anyai törődést, mert az anyukám be adott egy nevelő intézetbe. Nem lett volna muszály, nem kényszerítették, nem a gyámügy vett el tőle. ÖNSZÁNTÁBÓL DOBOTT EL! Mert fontosabb volt minden, s mindenki a gyerekeinél. 2 hosszú évnyi szenvedés volt a hátam mögött mikor fel csillant egy remény, hogy esetleg énis lehetek szeretve, s be fogad egy család. El kellett, hogy szimorodjak nem így történt. Be voltunk zárva egy kis szobába. Étlen -szomjan egy luxus házba. Ember számba nem vettek minket. Oly annyira nem, hogy amikor csak tehették kínoztak, ütöttek, megaláztak. Le löktek a lépcsőről, kikötöztek és székletet etettek velünk, hideg vizben fürödtünk az utcán, dolgoztattak, teszem hozzá még 5.-ik életévemet sem töltöttem be. Az én anyám pedig ezt végig nézte. Látta rajtunk a kék-zöld foltokat. De nem szólt, nem védett meg minket. Sorsunkra hagyott újra. Itt tudatosult bennem, hogy egy kis senki vagyok. Még az anyám sem szeret neki is csak teher voltam. Tűrtem tűrtem. El viseltem ezt az egész mocskot. Két és fél évnyi kín után jött egy jótét lélek aki segített. Fel jelentette a gyámügynél az akkori nevelő szüleimet. Majd ki kerültem Dövénybe egy kis faluba borsod megyébe. Szerető családom van, akik el fogadnak minden hibámmal. De nem tudják még ők sem betölteni azt az űrt ami a szívemben tátong. Nem tudom fel dolgozni, hogy én nem kellettem rám nem volt szükség. Pszichológushoz kellett járnom, hogy megpróbáljam elfogadni. De nem megy. Az lenne a megnyugvás a szívemnek ha a gyámügy vett volna el anyukámtól. Nem kellett volna be adnia mamám és keresztanyám könyörögtek, hogy maradjunk ott ne adjon be. De fontosabb volt neki a pali mint a saját vére. Ezt sohasem fogom tudni megbocsájtani neki. Érzelmi ronccsá váltam miatta. Könnyeimmel küszködve írtam le a történetem. Remélem sok fiatalhoz el jut. S hálát adnak az égnek, hogy ők szerető családban élnek, és az anyjuk nem adná őket semmi pénzért. Becsüljék meg mert más gyerek az életét adná egy tökéletes anyáért. Nekem nem adatott meg ez a lehetőség. Válhatott volna belőlem drogos, alkoholista, vagy akármi. De én a jó utat választottam és küzdök a céljaimért. Megmutatom anyámnak mit is dobott el.
Szerkesztő: Tomoritifani15
Figyelők: 6