Vörösdémon76(Tímea39) blogja

Ó édességek királya,
te drága csoki torta.
Ízed oly mámorító,
látványod ízlelőbimbó forgató.
Sötétbarna piskótád
csokikrémes ruhába öltözik,
illatodtól számba a nyál mindig össze folyik.
Kérlek ne kínozz hagy harapjak beléd,
add nekem magad szaladok feléd.
Légy enyém vágyok rád nagyon,
ne küzdj enyém leszel egy szép napon.
kezeimbe olvadsz élvezem
minden csoki darabod,
jobb ha nekem magad önként adod.
Képen megörökítelek emlék leszel,
csokitorta gyere pocakomba
van még számodra hely.:-))

Az élet egy nagy regény, de nincsen borítója,
Mindenki úgy éli életét, ahogy megvan írva.
Az élet szép de van akinek gondot jelent,
Mert vannak gazdagok és szegény emberek.

Minden embernek gazdag vagy szegény külön sorsa van,
Van akinek nagyon nehéz, van akinek gondtalan.
Kinek gondtalan az élet boldog ember lehet,
Kinek nehéz szenved az életben eleget.

Aki boldog sokat megtesz érte s néha szenved is,
Aki szenved sokat reménykedik ő is lehet egyszer boldog is.
A pénz boldogít mondják sokan,
A gazdagok élete mindig gondtalan.

Pedig tévedés a ,,pénz nem boldogít" bár jó ha van belőle,
Mert lehet a szegény ember sokkal gazdagabb mert a szíve szeretettel van tele.
Lehet a gazdag ember is szegény ha bár pénze tengernyi,
Ha a szíve nem tud s őt se tudják érdek nélkül igazán szeretni.

A szegény ember is lehet nagyon boldog ha nincsen vagyona,
A szíve tele van szeretettel s van szerető CSALÁDJA és OTTHONA!
Minek a sok pénz ha boldogtalan az életed,
Ha szívedben nincs szeretet sok hasznát nem veheted.

Sok mindent megvehet az ember ha pénze rengeteg,
De van két dolog amit pénzért nem vehet s az a SZERETET,BECSÜLET!
Ez a két szó 100szor többet ér mint bármennyi pénz,
Ha nincs szeretet benned nincs becsületed az élettől mit remélsz?

Nekem nincs pénzem de tudok szeretni s van becsületem,
Ha ezt a két dolgot elveszíteném borzasztó lenne az életem.
Amíg tudok szeretni s van becsületem elégedett s boldog vagyok,
De ha egyszer az életben gazdag leszek akkor is fogok szeretni s becsületes maradok.

Az életben mindig lesz s van remény,
mert hiszen az élet egy nagy regény.
S mert borítója nincsen ezért én bekötöm,
Azt hogy élek ISTENNEK és SZÜLEIMNEK ezerszer köszönöm!

Mert az élet szép ha azzá teszed,
Hisz te formálod milyen is legyen egyhangú életed.
Vannak boldog s boldogtalan emberek,
De nem az élet formálja az embert hanem az ember az életet.

E verset befejezem élem tovább életem,
Amit csak lehet megteszek minél BOLDOGABB legyen!!!

2003.07.06...

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer 1 mese,
legtöbb pasi hazudik! Ne higgy nékik Te se!
Hetedhét országban, arany palotában,
ott éltek álmaim, egy bezárt kalodában.

Bezárta egy ÖRDÖG akiben én hittem,
úgy éreztem magam, akár csak a sitten.
14 év rabság alatt össze tört a szívem,
de kiszabadultam nem ülök már csendben:-)

Arany kalapáccsal álmaimra sújtott,
levegőm elvonta,amíg meg nem fojtott.
Álmaimat lassan darabokra törte,
lelkemet kínozta, aztán meg is ölte.

megszabadult szívem nem vagyok rab én se,
hetedhét országon átfutok most véle.
de csak addig futok míg meg nem találom,
az igaz szerelmet s a kedves párom.

de futás közben meg meg állok,
szövök közben pár újabb álmot.
Az ördögtől már nem félek,de vele élek,
nem egyszerű magam mögött hagyni ennyi évet

végleges szabadság várat még magára,
de résnyi nyílást véstem börtönöm falára,
Néha ki szököm és messzire szállok,
minden egyes szabad percet kihasználok.

Egyszer volt, hol nem volt, itt a mese vége,
ki nem hiszi járjon hát bátran a végére.:-))

Múltam árnyai körbe vesznek,
fojtogatnak el nem engednek.
Hibáimat suttogják a fülembe,
nem hagynak élni a jelenben.

Kísértenek éjjel és nappal,
hiába védem magam falakkal.
Nem értik feledni szeretnék végre,
miért tartanak folyton rettegésbe?

Múltamon változtatni már nem tudok,
de amit lehet még helyre hozhatok.
Ahhoz viszont el kell engedniük,
más lélek után kell végre nézniük.

Az én lelkemet hagyják nyugodni,
csak úgy tudom vétkeim helyre hozni.
Jelen árnyainak adják át a lelkem,
ő tanácsaikra kéne már figyelnem.

Múlt árnyai most távozzatok,
más áldozatra rá találjatok.
Engem tovább ne kergessetek,
szenvedtem már miattatok eleget.

Hagyjatok már végre szabadon élni,
Jelen árnyaival mindent megbeszélni.
Jövő árnyainak sok munkát adni,
nem fogom múltam megtagadni!

Felvállalom a bűneim mit helyre kell hozzak,
túl lépek nem szabad,hogy most habozzak.
Boldogabb élet reményébe jobb útra térni,
Tudjak újra hinni,bízni s félelem nélkül élni!!!

Én is sokszor csak bambulok,
s nem mindig tudom ki vagyok.
Fejemben kavarognak a gondolatok,
sokszor elmélkedem miért nem haladok.

Nem jutok el egyről a kettőre,
többet megyek hátra mint előre.
Elmém sokkal előbb jár mint a testem,
az elmúlt évek alatt kissé tönkre mentem.

Ködbe vesztek kitűzött céljaim,
már nem vágyom megélni álmaim.
Gyötör a magány s reménytelen élet,
sokszor reggel felkelni nincs erőm,félek!

A depresszió emészti lelkemet,
meghúzódva nyalogatom sebeimet.
Gép elé menekülök mikor tehetem,
mostanában az itt töltött időt se élvezem.

Eltűnt a varázsa az ittlétemnek,
mindenhol vitáznak s ítélkeznek.
Az internet világa már nem vonz engem,
kiutat e letargiára csak verseimben lelem.

Próbálok naponta pozitívan élni,
nehezen,sikerülni fog merem remélni.
Bambulok ki fejemből s félek lépni,
szeretnék pedig újra boldogan nevetni.

Mosollyal arcomon tovább állok,
nektek is erőt s kitartást kívánok.
Minden megy csak akarni kell tudom,
ha mégsem egy szép nap elbúcsúzom.

Elhagyom e földet s a menybe szállok,
onnan rátok majd mosolygok s vigyázok.
Nem okozok gondot senkinek létezésemmel,
megbékélek magammal,s szövetségre lépek Istennel.

Neki segítek a földet szebbé tenni,
embereknek fejébe szeretetet verni.
Megváltoztatni e gonosszá vált világot,
hozzatok majd síromra egy egy száll virágot.