Vörösdémon76(Tímea39) blogja

Vers
Timea39•  2021. március 14. 16:02

Eladó kiadó!!



Eladó kiadó egy alig használt reményteli élet,
sőt oda adom ingyen már meguntam vigyétek.
Jaj dehogy adom ingyen nem tudom mit beszélek,
mai drágaságban nagy ára van minden fajta létnek.

Tehát sorolom hát az árat jól figyeljetek:
egy maroknyi megértés,csipetnyi szeretet.
Egy kis mosoly,némi figyelem,pár őszinte ölelés,
szerintem elfogadható ár nem sok s nem is kevés.

Bérbe is adom ha valakit érdekel netán,
nehéz fenntartani, valakivel megosztanám!
Bérleti díja sem kevesebb de megtérül az ára,
ha vigyáz rá számíthat kellő kép a viszonzásra.

Komolytalan érdeklődök kérem kíméljenek,
nem játék az életem ezért én se viccelek.
Nem használati tárgy mi csak úgy eldobható,
csak komoly érdeklődőknek eladó vagy kiadó.

Hosszú távra tervezem e szerény üzletet,
ez nem felkérés s nem is rejt jeles üzenet.
Csupán egy felhívás hogyha magányos életed,
ne add fel a reményt hogy a társbérlőd megleled.

Tedd ki e hirdetést nézd meg mi lesz,
lehet valahol valaki épp pont téged keres.
Minden élet drága kincs ezért ne dobd el soha,
lehet épp te életed lesz valakinek boldog otthona!!!

Timea39•  2021. március 1. 10:21

Valóság vagy álom?

Sziasztok...visszatértem ismét itt vagyok köztetek s mikor tehetem hozom verseimet. Ismét elkezdtem írni sok év után,de figyelek a szabályokra nem csak írok csupán. Verseim érzelmeim tükrözik ez nem változott de verseim hosszára ritmusára figyelek nem szárnyalok.Álmom teljesüljön érdemes tanulni,soraim kusza hadát visszafogni...:) 



 

Valóság vagy álom ,

mire oly rég vágyom.

Verseim kötetbe,

nyújtják át kezembe.

 

Oly sok éve várom,

versem egybe látom.

Szépen összetéve,

emberek kezébe.

 

Vihar dúl lelkembe,

Szeretet szívembe.

Tombol és nem csitul,

mitől arcom pirul.

 

Érdemes volt írni,

éjszakát át sírni.

Bánatot,Örömöt,

kezem egybe kötött.

 

Álomból valóság,

tündöklő aranyág.

Elcsitult a lelkem,

remény van szívemben.

2021.02.25.


Timea39•  2021. február 27. 13:31

Vörös mint a rubin!! /szonett/

Vörös mint a rubint a nap az égen,

Merül tündöklő fény a tó vizében.

Vörösbe öltözteti egész tájat,

Nincs ennél szebb amit szemem kívánhat.


Becsukom szemeim,látja az elmém,

Egy festő alkot e csoda szép kelmén.

Alszik a táj,s a víz tükör se rezzen,

Légy zümmögést hallani néma csendben. 


Midőn jő a pirkadat s ébred a nap,

Látni a vöröslő fénysugarakat.

Nyújtózik az égen a nap sugara,

S vörösből kékre változik udvara. 


Naplementét nézve elmém elcsitul,

Elszendergek,szívem lelkem elpirul.

2021.02.20...


Timea39•  2017. június 17. 21:07

Ének az esőben!

Dúdolom dalom csendben ballagok,
oly szép az este mikor rád gondolok.
Hangom száll fent az éjben,
szemed látom a csillagok fényében.

Sóhajom végig járja az éjszakát,
csendesen dúdolom szerelem dalát.
Míg lépteim lassan szedem,
nem csak a könny áztatja szemem.

Az ég is sír velem s könnyezik,
nem vettem észre hogy az eső esik.
Folytatom utam immár vizesen,
nagy űr tátong kicsi szívemen.

De nem érdekel tovább lépkedek,
az ég tudja mennyire szenvedek.
Fáj minden egyes lélegzet vétel,
fel sem fogom hiányod épp ésszel.

Sír az ég sírok én is csendesen,
míg szerelmem alanya pihen.
Szál az esőben bús énekem,
szeretlek kedvesem bármi is legyen.

Ess eső ess sírj hát velem,
mért fáj ennyire a szerelem? kérdezem.
Elértem utam végét haza értem,
kisírt szemmel vizesen álomra hajtom fejem!!

Timea39•  2017. június 17. 16:01

Írok,írok,írok ♥

Sok száz szó kavarog fejembe,
kutatok benne rímeket keresve.
Miről írjak s kinek nem is tudom,
ha elkezdem abbahagyni nem akarom.

írok szomorút, vicceset írok vidámat,
így építek a verseimből légvárat.
Csillagos ég vagy fényes napsütés,
számomra az írás kész felüdülés.

Ha nem írhatnék végem lenne,
sok szó össze veszne a fejembe.
Nem tudnák köztük igazságot tenni,
jobb őket fejemből inkább kiengedni.

Betűkből szavak szavakból mondatok,
így születnek meg sorok s vers szakok.
Régi írók költők vajon hogy csinálták?
szavaikat kordában, hogy tartották?

Hiába kötöm le magamat dolgokkal,
fejem mégis tele van rímekkel, szavakkal.
Sorban állnak ki akarnak belőlem jönni,
nem tudok sajnos ellenük néha mit tenni.

Lehet abba kéne hagynom az írást egy időre,
de nem tehetem hisz már jó ideje életem része.
Csak néha fáradok jó lenne kicsit megpihenni,
nem írni s gondolkodni csak csendben lenni.

Mégsem tehetem hisz lázadnak a szavak,
csak dőlnek belőlem soha el nem fogynak.
Jönnek kifelé velük én már nem nagyon bírok,
ez az oka annak hogy sok versszakot írok.

Tudom nem jó ha hosszú sorok tekeregnek,
de nem tudok parancsolni e irdatlan seregnek.
Ha visszafogom őket félek hogy begolyózok,
így inkább hagyom,nekik szabad utat adok!

Ki el akarja olvasni mit írok megteszi,
a sorok versszakok hossza el nem ijeszti.
Próbálok én higgyétek el rövidebb lenni,
de még nem megy, így hát nincs mit tenni.