Szabrina blogja

 

Üszkös cseppekkel hullott rám ez éj,
De mellettem vagy, s közel a pajta,
Hol szalmaszálak között izzó kéj
csillagverte lelkünket itatja.

Felröppen a porba süppedt elme
Elvarázsolt szív magaslatába,
Hol érveket lelnek, s ölelkezve
egyesülnek néhány pillanatra.

Így lopsz tőlem először csóktengert,
Partján égetően lágy hullámmal,
s amit az éjszaka fölkavart,
arra pírral borul majd a hajnal.