Szabrina blogja

B.Szabrina•  2015. június 30. 12:18

Boldog születésnapot

Boldog születésnapot

Csiga csíkja csillan a zöld gyepen,
majd szivárványba szikkad és tekergőn
átvezet elveszett mesebeli földeken,
hajnalpírban hajladozó erdőn.

Rubint-ruhában rugdalózó rügyek,
csengő csermelyben pisztráng loccsan,
mókázó mókusok, kis ügyetlenek,
utolsó útszéli makkjuk fejeden koppan.

Nedves nevetésével int feléd a felhő,
körülötted örömtől örvénylő akácfaillatok,
egy ünnepi üzenetet szór szét a szellő,
rigók rikkantotta: "Boldog születésnapot!"

B.Szabrina•  2015. június 30. 11:53

A Kedveshez

Mint tavaszi ködben a huszti várrom,
Úgy halványul a gátlás kezed nyomán;
Mint nyári záporban a rózsaszirom,
Úgy frissül fel lelkem szavad hallatán.

Mint őszi szélben a színes levelek,
Úgy kavarog bennem vágy és érzelem;
Mint téli fagyban az éltető tüzek,
Úgy lángol szívem mélyén a szerelem.

Hálával tartozom az Úrnak érted,
Áldást hoz életembe jelenléted,
Formálódok, mint medrében a folyó...

Napról napra jobban szeretlek téged,
Legfőbb vágyam most: szoros ölelésed,
Csókod...hogy elakadjon bennem a szó...

B.Szabrina•  2015. június 23. 16:59

Felismerés



Menten, amikor maradnom
kellett volna,
és maradtam, amikor indulnom
kellett volna.
Beszéltem, amikor hallgatnom
kellett volna,
s csak némán álltam, amikor szólnom
kellett volna.
Érintettem, amit látnom sem
kellett volna,
és tétlenkedtem, amikor cselekednem
kellett volna.
Féltem, amikor harcolnom
kellett volna,
s olyan ügyért harcoltam, amit hagynom
kellett volna.

Lábaid elé teszem most
összes tévedésem,
mert közel van már az a nap,
mikor kései lesz minden felismerésem.

Hogy élnem törvényed szerint, Szellemed vezetésével
kellett volna,
hitben és szeretetben egyre jobban növekednem
kellett volna.
Nevelő iskoládban figyelnem
kellett volna,
s az annyiszor megismételt hibáimból tanulnom
kellett volna.

B.Szabrina•  2015. május 23. 06:06

Egy éjszaka nélküled


 Hiányod álmatlan éjszakát ígér ma is,
mélybe húz és fojtogat a csend,
a világot jelented, s ily távol tőled
az űr marad körülöttem s  idebent.
 
Hangodért nyúlna a lelkem,
de csak a csillagokba ütközik,
szívemben vagy elrejtve, igen …
De a két karom is vágyakozik.
 
Csillapít egy kósza ábránd:
érezni vélem  érintésed -
végigsiklik arcom vonalán,
s fölperzsel egy-egy könnycseppet.
 
Közben a tavaszi eső egyre csak hull,
jeges csókkal  érkezik a föld porára,
s kietlen utak  izzó lámpafényénél
egyesül vele egy csobbanásban.

B.Szabrina•  2015. május 21. 21:21

Eső

Eső

Haldokló esőcseppek
fekszenek a járdán,
ereikben lassan
a föld pora vegyül,
utolsót lehelnek
a Hold ezüsttakaróján,
s a szivárványifjúság
sárba merül.