Selajan blogja

Valakivé válni nehéz
Valakinek lenni könnyű
Senkivé válni könnyű
Senkinek lenni nehéz

A legnehezebb elviselni, ha Valakivé akarsz lenni, de Senkivé válsz

Könnyű út nincs

A minap találkoztam egy 4 gyermekes anyukával a helyi üzletben. Lejárt a főállású anyasága, tanárnő, de nem veszik vissza. Van helyette egy rakás gyermektelen nő a suliban. Ő jelenleg közmunkában csikket szed az utcán a sok lerügyfedt alkoholista helyett, akik eldobálják. Ezt kapta azért, mert volt olyan bolond, és tanult, (diplomával nem veszik fel sehova, túlképzett), és mert sok gyereket vállalt, hisz népünk egyre fogy.
Senki nem küldi el a gyermektelen nőt szülni, könnyebb a másikat szégyenszemre az utcára küldeni zöld kukásruhában.
Nem a munka a szégyen, hanem a pazarlás. Harminc fős osztályok vannak, tehetséges, és lemaradó gyerekekkel. És tanárokat közmunkában nem az iskola foglalkoztat, felzárkóztattás, vagy tehetség gondozás körében. 15 fővel könnyebb lenne haladni is, és nem lenne olyan, hogy a tantárgyat csak félig tudták átvenni év közben. És nincs idő feleltetni a gyerekeket, nem tanulnak meg beszélni, mert nincs idő rá az órán.
De a csikket fel kell szedni a négy gyermekes tanárnőnek, mert arra nincs más.

Még akkor is több haszna lenne, ha szobakerékpárral dinamót hajtana!

Persze a gyerekeket tartsa el, neveljen fel hazafiakat belőlük! Itt élned halnod kell...vagy meg se szüless!

 Csak lefekszem, várva, hogy lényem elkezdjen észrevétlen feloldódni a sötétség egynemű, óceánjában.A fejemben kavargó mondatok megcsigásodva, nyálkás lassúsággal úsznak idegpályáim érzékeléseit eltömítve.Az elejtett szavak törve hullanak ki elmémből.Elnehezült szempilláim tompa nyomással szorítják mellkasom zihálását egyre lassuló mélylégzéssé.Tagjaim ernyednek, ahogy az egyre nyúlósabb idő másodpercei rám telepszenek.A zakatoló szív tompa dübbenésekké szelídült moraja hűen adja vissza lelkem pezsgésének buboréktalan állóvízzé válását.Alaktalan masszává képlékenyült lényegem tudati béklyóiból a felszínre tör álombéli belső valóm, hogy Herkulesként rendet teremtsen agytekervényeim Augeászi istállóiban, hol gondolataim vad burjánzásainak végeit gondozott sövénnyé alakítja éles ollóival a csendes álmodás. 

Bármit is mondanak a mágusok
azért én próbálkozni akarok
látni a nagy titkot
hátha a fekete bűvész függöny mögött
ott lesz az eltüntetett szép leány
Magyarország

 Boldogságot nem kívánok jövőre már néked,
 Csupán annyit ne légy rosszul, ha a TV-t nézed!
 Ne kapj sérvet JANUÁRban a sok lopott fától,
 Aminek a parazsánál FEBRUÁRban fázol.
 MÁRCIUStól kinn a gáton fürdőzhetsz az árban, 
ÁPRILISi bolondozás, nincs több hely a gyárban,
 MÁJUSban majd ingyenlevest toj neked a nyuszi,
 JÚNIUStól új kormányt kapsz, lesz ott pá meg puszi,
 JÚLIUStól libacomb vár, s öt forintér kugler,
 AUGUSZTUSt egy szép nagy autó vásárlása dob fel,
 SZEPTEMBERben plazmatévé, cseréljük a bútort,
 OKTÓBERre kész van a ház, a négy szoba zsúfolt.
 NOVEMBERi éjszakákon duruzsol a kályha,
 DECEMBERben sem fogsz fázni, lemegy a gáz ára.
 2010 már úgy várlak, mint egy habos csókot,
 Az eddigi új évektől csak a (zorrom?) lógott.

(Ja, egyébként BUÉK neked és minden hozzátartozódnak!!!!
 Gratulálok mindenhez amit az elmúlt évben sikerként
 elkönyvelhettél, így tovább! Ne búsul, ha bánat ért, abból
 tudod, milyen jó is az, ami jó!)

üdv: Selajan