amikor végleg

valami nagyon szépet szeretnék mondani

sós könny marja lelkem

lassan keresztül a kérgen

az idő növesztette páncélon át feldereng

minden kis emlék

meg sem értenéd

mi hal meg bennem

gyengéden omlik a semmibe az a dal

elhalkul de szól csendben tovább

az öt szó ereje

a rosszhír tagadása, dühe

az alkudozás- mélyen belül a nagy nyomás

beletörődéssé enyhül majd

mondja a tudomány tana

csak ne fájna annyira