Versrészletek a matekóráról

(Ez azt hiszem, talán egy hosszabb vers részlete lett volna, ha az ihlet nem éppen matekóra közepén tör rám, de így csak ennyi van meg belőle, és ez sem mindenhol összefüggő. Így leginkább metaforákkal tömött szárnypróbálgatás.)

Te csak bírd el a sziszifuszi küzdelmet
A jóság oltárán áldozd fel lelkedet
A remény habjaiba fojtva álmaid
A zárba törve lelked féltett kulcsait.

Nyeld el az igazság lángját, és égj belül
Miközben reád kint hamis öröm vetül.
Tündöklő hazugság fekete tüzében
Láthatod, hogy többé nincsen nap az égen.

Te csak féltsd a jóság megmaradt csíráját
Miközben véded, ki elhajtja az árvát.
Látom a fájdalom poklát a szemedben
Hisz eközben más vért ont a te nevedben.

S az ártatlanság kínpadján kárhozva el
Hol kérdéseidre már csak Isten felel
Meggyónva az el sem követett bűnöket
Elengedve jövődről őrzött terveket...

A jóért küzdeni bűnnel szövetkezve
Hazudni az igazság vágyát követve
Elkárhozni, csak hogy életeket menthess
Igen, nemes lélek, ez a te küzdelmed!