Sally's verse

Szárazföldön esetlen totyogó,
A vízben valódi akrobata.
Lehet, hogy röpképtelen e madár,
De mozgása a vízben egy csoda.

Ilyennek érzem én is magamat,
Másnak röpképtelennek tűnhetek,
Nem hisznek képesnek nagy dolgokra,
De nekem is van saját tengerem.

A földön esetlen a mozgásom,
A köznapokban átlagos vagyok.
Nem tűnök olyannak, aki képes,
Talán alábecsülnek a nagyok.

Hiszem, talán én is pingvin vagyok,
Röpképtelen madár, és esetlen,
De tengerben, az irodalomban,
Ott lapul igazi tehetségem.

Elhagytam természetes közegem
Valahol evolúcióm során,
A hétköznapokba kényszerültem
A többi embertársaim után.

De még vágyom vissza a tengerbe,
A felséges, szép irodalomba,
Tudás s képzelet végtelenjébe,
Hisz ott lelek igazán magamra.

Tudom, hogy én is egy pingvin vagyok,
Pingvin, aki elhagyta a tengert,
De titkon visszaszököm még oda,
S megmártózom minden költeményben.

Nekem erről szól már az életem,
Nekem mindenem az irodalom,
Én a tengernek élek, s az nekem
Az éltetőm, mannám és nektárom.

Ha álmodom, a tengerben vagyok,
Hisz pingvinként csak ott repülhetek.
A szárazföldön egy senki vagyok,
A tengernek úrnője lehetek.

Érzem, hogy én is egy pingvin vagyok,
Azonban korántsem röpképtelen,
A verseimben én szárnyalhatok,
Az irodalom az én tengerem.