idő vámpír

Idő, te csaló!

mindig azt mondják,
játékod határtalan
mégis végességed kínját érzem,
amikor kéjeiddel halmozom magam.


ilyenkor én mohón kapkodlak
szorítani próbálom a torkod
adj nekem mindent, mit nem ad a holnap,
kétségbeesett zsarnokod vagyok
hajadba kapaszkodok
tehetetlen haragom szégyenlem,
ahogy kitépek belőled egy darabot
és te folysz tovább nélkülem
gyilkosom vagy, gyilkosod vagyok
ketrecbe zárt vámpírod
enni adsz és kezedbe harapok
mégis élvezem fényes meleged
mégis mindig árnyékodban maradok
te vagy a bölcs, én pedig hálátlan gyereked
te nevelsz, én csinálok belőled bűnbakot
amíg meg nem találom kínjaid tanításait.