Magány

"...És Isten így szóla tenglengő piócájához, a bölcsek bölcséhez: >>Sárból meg oldalbordából gyúrass, továbbá egész életedet a lexikális tudás és a folyamatos taposómalmozgatás határozza meg, ez növelje tekintélyed, gerinced, és agytérfogatod.<<" (A Bibliából szabadon)

Képek a falon, helyekről, ahová sosem teleportálok el. Heveny esztétikával ölelnek és nyomasztanak, de főképp ölelnek. Asztalon lap, majonéz, állólámpa, ásványvíz, és mosdatlan, lusta üvegtányér, de főképp lap. Nyomaszt, és nem ölel. Földrajz; hideg és szürke, valójában kifogástalanul fehér papír, szaggatott, mértanian precíz és pontos, ugyanakkor hideg és számító vaktérkép, de főképp hideg és számító. Klasszikus fennforgása valami klasszikusan fennforgatónak. Nevek, melyek maguk sem lévén tisztában rendeltetésükkel, depresszíven teng-lengnek a fénymásolt szárazanyagon. Valamely szimbolikus, körülírhatatlan entitás, úgy látszik, saját mására silány és elcsépelten ajnározott világot piszkált ki a körme alól. Van itt minden szemszájinger, a teljesség igénye nélkül: többdimenziós, térhatású Himalája, Atlanti-óceán, evolúció.

Mindez

Nem

Tökéletes,

De épp ezért szerethető. Továbbá mitikus vágyat ébreszt mindent silány bronzkori celofánmásolatban valami iránt, mely természetesen és megkérdőjelezhetetlenül túlszárnyalhatatlan anyaméhből származtatható. Tehát az első kanyarban szakadékműugró  tárgyak és lélekkel bíró, tökéletlen amiéppeszembejut létformák aligha sűríthetőek egy torkonlenyomós tájleírásba, mely egyébiránt nyomokban sem tartalmaz tájat.

Ez alapján, Aesopus víztelt testéből szabadon kicibálva a tanulság: bárhová elteleportálhat

Nék,

De útravalóként kellő mennyiségű és minőségű tökéletes tudást kell felszednem tökéletlen helyekről, amik a falon csüggedeznek.

Nem veszem be.