Műemlék

Verspárbajnak álcázott játékra hívtam Juditot (Csuti) ! Naná hogy elfogadta és ez lett a közös munka eredménye. Ugye hogy igazam volt, ügyes ez a kislány?

A dőlt szakaszokat Ő adta!

Különleges ország üveghegyen innen,
(Kell, hogy ember fia messzebbre tekintsen,
Furcsa lények lakják völgyeit, hegyeit,
Magukat MŰ nyelven is MŰ-nek nevezik.

''Rímekben beszélő isteni teremtmény''
MŰvi mivoltukat én így jellemezném.
Könyörtelen vadász, akár a tűzhalak,
Zsákmányuk mosolyod, ez kell a MŰfajnak.

MŰköves utcáik zsongó sokadalma,
Rímbehajlón vágott zengő MŰszavakba,
Érteni mint folytak a lelkes beszédek,
Fogadtunk tolmácsot, neves MŰértőket.

Szóban forgott ottan MŰgond és MŰbalhé,
Mint esett meg minap véres csetepaté.
''Bukott a nagy MŰtét, egy góllal kikaptunk,
Megint nem lett bajnok MŰremek csapatunk''.

Tudásra szomjazás nem ember sajátja,
Bölcs a MŰ is, bízik felsőoktatásban,
Régtől fogva így tett aki csak tehette,
Az utódját járatta MŰegyetemre.

Széles a választék, tanulhatnak mindent
Van MŰszak MŰszerész, MŰrepülő szinten.
És ha beleunnak vizsgáknak sorába
A Szórakozni vágyót, MŰcsarnok várja.

Jaj az egészségért folyton harcban állnak,
Hiába tisztaság, óvó rendszabályzat,
Randa, makacs vírus vert közöttük tanyát,
Ott úgy mondják: ''MŰvész szedi áldozatát!''

Fránya egy betegség, de van reá MŰszer,
MŰbőrre kenhető enyhítő gyógy-fűszer.
Nagy sláger még náluk külsőségek bája,
MŰköröm és MŰmell, hímek ideálja.

Őket is elérte a modern kor árnya,
MŰfüves cigi lóg MŰ ifjak szájában,
S nagyobb hatást tömni a tompa agyakba,
Mulyán ácsingóznak ütős MŰanyagra.

Azért hallatszik még néhány bátor MŰnem
- Kábító vackokra - elveikhez hűen.
Akad köztük derék, pár művelt fiatal,
Kísérőink voltak Félix és Tivadar.

Ki még nem járt arra, ugyan ki ne hagyja,
Bízzon utaztatást MŰködő csapatra.
Nem kell sóvárogni szokatlan élményre,
Mindenkinek lehet saját MŰemléke.