Megadott szavak

Verspárbajnak álcázott játékra hívtam Juditot (Csuti) ! Naná hogy elfogadta és ez lett a közös munka eredménye. Ugye hogy igazam volt, ügyes ez a kislány?

A dőlt szakaszokat Ő adta!

Különleges ország üveghegyen innen,
(Kell, hogy ember fia messzebbre tekintsen,
Furcsa lények lakják völgyeit, hegyeit,
Magukat MŰ nyelven is MŰ-nek nevezik.

''Rímekben beszélő isteni teremtmény''
MŰvi mivoltukat én így jellemezném.
Könyörtelen vadász, akár a tűzhalak,
Zsákmányuk mosolyod, ez kell a MŰfajnak.

MŰköves utcáik zsongó sokadalma,
Rímbehajlón vágott zengő MŰszavakba,
Érteni mint folytak a lelkes beszédek,
Fogadtunk tolmácsot, neves MŰértőket.

Szóban forgott ottan MŰgond és MŰbalhé,
Mint esett meg minap véres csetepaté.
''Bukott a nagy MŰtét, egy góllal kikaptunk,
Megint nem lett bajnok MŰremek csapatunk''.

Tudásra szomjazás nem ember sajátja,
Bölcs a MŰ is, bízik felsőoktatásban,
Régtől fogva így tett aki csak tehette,
Az utódját járatta MŰegyetemre.

Széles a választék, tanulhatnak mindent
Van MŰszak MŰszerész, MŰrepülő szinten.
És ha beleunnak vizsgáknak sorába
A Szórakozni vágyót, MŰcsarnok várja.

Jaj az egészségért folyton harcban állnak,
Hiába tisztaság, óvó rendszabályzat,
Randa, makacs vírus vert közöttük tanyát,
Ott úgy mondják: ''MŰvész szedi áldozatát!''

Fránya egy betegség, de van reá MŰszer,
MŰbőrre kenhető enyhítő gyógy-fűszer.
Nagy sláger még náluk külsőségek bája,
MŰköröm és MŰmell, hímek ideálja.

Őket is elérte a modern kor árnya,
MŰfüves cigi lóg MŰ ifjak szájában,
S nagyobb hatást tömni a tompa agyakba,
Mulyán ácsingóznak ütős MŰanyagra.

Azért hallatszik még néhány bátor MŰnem
- Kábító vackokra - elveikhez hűen.
Akad köztük derék, pár művelt fiatal,
Kísérőink voltak Félix és Tivadar.

Ki még nem járt arra, ugyan ki ne hagyja,
Bízzon utaztatást MŰködő csapatra.
Nem kell sóvárogni szokatlan élményre,
Mindenkinek lehet saját MŰemléke.

Nos mivel folyt erre felé már minden, ezért szóltam a Fruzsinak, folyjon valami más olyan, kis játszásiból valami. Aztán pesze hogy belement és ez lett belőle. Ami dől azt Ő írta.

A gyerek nem hülye, csak kicsiny ember,
Nyitottan tekint környező világra,
Értőn birkózik meg minden esettel,
Alábbi párbeszéd ennek példája.

Tudom ám, hogy aput anyukám szülte,
csak akkor még sokkal kisebb lehetett
És testvérkének se nagyon örülne,
Azt mondta: ''Elfoglaltad a helyemet
Ott a pociban sokáig csücsülve!''
Biztos másik nőt ezért nem keresett.

Az nem is úgy van te kis buta pocok,
Mert előbb mindenki lánynak születik.
Elmondom hát én néked amit tudok,
hogy fiú lesz a mamák eldönthetik.
Tegnap a papám hozott az oviba,
Zsebébe rejtettem el a mackómat,
Lett is sírás ebből meg nagy galiba
Táskájába dugtam a pillangókat.

Az mind semmi!

Fruzsi te szoktál félni a sötétben?
Apu mondta, Viktor randa szörnyeteg,
Ne hogy surranjon szipolyozni vérem,
Csapdákkal raktam tele a szőnyeget,
De mikor apu bejött, hogy megnézzen,
A nagy kupacokban pofára esett.

Az mind semmi.

A sötétben vigyáz rám a fogtündér.
Viktort utálom mert húzta a copfom,
Köpköd mindig és vigyora fülig ér.
Szeretném nagyon, hogy hátast is dobjon!

Fruzsi te nem leszel nekem feleség,
Mert azt hiszem kellenek a nagy mellek,
Ha majd felnövök helyetted keresnék
Olyant, hol van elég helye a tejnek.
Anyukám se volt igazi nyereség,
Alig bírhatta, hogy éhen ne vesszek.

Tőlem te eztet most meg mér kérdezted?

Nem leszek, nincs is mellem, kicsi vagyok,
Szerelmem szép derék nagy Sün királyfi,
Nem kellenek kóbor ovis lovagok,
Megnövök, szeretném majd megtalálni.

Nem is baj.

Az mind semmi, az én apum elrepült.
Valami németnél van most a munka,
Taxiba ült, aztán rögtön kiderült.
Az összes vízcsapunk el van dugulva,
De anyukám legjobban annak örült,
Hogy a főneke javítani tudja.

A főnök tudós, ha jön a dugulás
Papám szerint a főnökök ilyenek,
Javításban professzorok nem vitás.
Reparálnak síró női lelkeket.
Ezért a mamám nem dolgozik sehol
Nem növeszthet dúsan ringó kebleket.

Ha megnövök én biztos főnök leszek,
Enyém lesz majd a legnagyobb autó,
A sok nők meg utánam döglenek,
De nem tudom a halott nő mire való.

Az mind semmi!

Tegnap este annyira leselkedtem,
kulcslyukon át sokat is hallgatóztam.
Nevem hirtelen szinte elfeledtem
Csokimról akartam tudni, hogy hol van.

Az mind semmi. Én is fülelni szoktam,
Befutottam mikor anya kiabált,
Hogyha rosszat álmodott megnyugtassam,
De az nem alszik, ki négykézlábon áll.

E mondatok szállnak a játszótéren,
Naphosszat sorolja sok cserfes ajak,
Ha figyelmes vagy gyermek idilljében,
Rájöhetsz minket mintáznak a szavak.