JátékOK

Térdemig süllyedek a földbe,
A láthatatlan teher alatt.
Mutogató kezekre kesztyűt,
Lelkekre takarót varr a gyász.
Ólmos puskagolyók a szavak,
A megállt időben lebegnek.
Mint apró nyugtatók, a könnyek
Csak lassan szívódnak fel bennem.
Azt sugdossák, sírják: nem vagy már.
Mégis érezlek, hiszlek, látlak
A decemberi napsütésben,
Az arcot simogató szélben.
Elengedlek, szívemben viszlek tovább.
Szeretlek, gyönyörű főnix madár.

mit hozott a Mikulás, vajon mit is
ami nem snassz, hanem igazán mikis
vagy inkább olyan mókás
mint a piros sapkás postás
verses kötettel zöld puttonyában
köszönt egy „hogy vagy sziá”-val
esetleg a piros szoknyás roma  nő
az utcai kéretlen kártyavető
aki leveszi ott, az átkot
cserébe kávé meghívást lop
karácsonyi csillagok, a kórházi folyosó
piros öves profi lépcsőmászó
legalább az eredmények prímák
bár tiszta cipőben mutat a virgács

Már azt hittem elveszett a remény...de ma!
Levelet kaptam.
A levél címét félig kitakarta a Skype ablak, amiben éppen a barátnőmnek sírtam, ezért csak annyit láttam:
"Ő közeledtéről"
Hát tudják?!
Ők már tudják, hogy jön!
Belenéztem a levélbe, hátha megírják pontosan mikorra várjam Őt, de csak valami számokról hantáztak benne, meg befizetésről.
Hogy mi?!
Értesítés fizetési határid ő közeledtéről...eh...ó Tördelés Atyja ne hagyj el!
De mindegy!
Én hiszek abban, hogy a Véletlen sosem létezett, vagy ha valaha élt is, mára biztosan halott.
És hiszek töretlenül és tördeletlenül az Áramszolgáltatómban, mert ő minden fényem ura!

Zene és szöveg:

http://www.youtube.com/watch?v=ZPcrgvokGWw

Anna and the barbies: Játszanék veled
 
 refr.:
mondd, játszanád velem, ha kérném, 
az életed, veled én nem félnék,
játszanék veled, remélném,
az életem neked épp jó játék.
s ha felrónák nekünk, 
hogy élni így nem érdekünk,
mi csak nevetve köszönnénk szépen,
mert ha véget ér a játék
veled, tudom jól, hogy vár még 
a játékos végtelen.

verse1:
tudod, légből épít várat,
ha valaki magára várat,
a létnek menni, lenni kell,
mert az idő, bár állni látszék,
a mutató meg nem állhat.
válhat mára minden tegnap,
bár, ha sokat tolat egy vonat,
végül vakvágányra állhat.
ha a nyugat a vak semmibe mutat,
a keleti karma a lelkem akarja,
északon részegen a szívem meztelen,
fél a déli hőtől, ő már jobbat nem remél.
hát te mutass most utat, szerelem!
keresem, de nem találom,
négy égtájon a helyem. 

refr.:
mondd, játszanád velem, ha kérném…

verse2:
nekem veled a lét nem lételem,
hanem félelem nélküli kényelem.
csak arra kérem csendben a fenn-t,
hogy lehess a lent-ben velem,
és a csend felel, ha kérdezem,
hogy „ -játszanál velem?-”
de mikor rezzen a kezed a kezemben,
én már érzem az igen-t.
minden mindent akaró, gyapjútakaró,
édes kakaóillatú ölelés,
bevéste lényed léte lelkem legmélyébe a neved,
veled nevet, ami veled lehet,
és hiszem, engem is szeret az élet,
hiszen én is itt élhetek veled.

refr.:
mondd, játszanád velem, ha kérném…

iroda lom
birodalom
ír oda lom
irodalom