JátékOK

Térdemig süllyedek a földbe,
A láthatatlan teher alatt.
Mutogató kezekre kesztyűt,
Lelkekre takarót varr a gyász.
Ólmos puskagolyók a szavak,
A megállt időben lebegnek.
Mint apró nyugtatók, a könnyek
Csak lassan szívódnak fel bennem.
Azt sugdossák, sírják: nem vagy már.
Mégis érezlek, hiszlek, látlak
A decemberi napsütésben,
Az arcot simogató szélben.
Elengedlek, szívemben viszlek tovább.
Szeretlek, gyönyörű főnix madár.