Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Móra Ferenc: APÁM
Marie_Marel 2009. március 29. 15:04
Móra Ferenc:
APÁM
Kis temetőnkben tudok egy zugot:
az öreg remekes szűcs nyugszik ott,
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
neve sokáig él a faluba.
Magam is sokat emlegetem,
számon mosollyal, könnyel lelkemen,
s deres fejemmel sok-sok hajnalon
ölében alszom a műhelypadon.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
a borongós nap, melyen elaludt,
s amikor halkan sírdogál a szél,
mindig azt gondolom, hogy ő beszél.
Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
fáj a sötétség néki s a magány;
a hideg ellen hallat tán panaszt-
mi fáj a holtnak, Isten tudja azt.
Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
beszitálta hóval a temetőt,
s az öreg szűcs már nem panaszkodik,
az öreg szűcs már szépet álmodik.
A hó fehér, selymes, sűrű, puha,
úgy takarja be, mint meleg suba,
s a téli zöld, mely hegyig belevész,
az rajta zöld irhábul a szegés.
def.67-892009. március 29. 16:44
Megint sírok, de ezek felszabadító, jó könnyek! Köszönöm!
szebarb2009. március 29. 15:22
Nekem is kedvenc volt! Sokszor kiolvastam. már a fiaim is. Jó látni itt ezt a verset.
kormanyossanyi2009. március 29. 15:21
Nagy kedvencem volt annak idején a Kincskereső kisködmön...Úgy emlékszem abban volt ez a vers..Jó volt újra elolvasni..Köszönet érte Marie!