Kedvenceim

"Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. 
Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla."

Pál Feri atya

Az Élet véletlen baleset,
ami azelőtt történik, hogy meghalunk.

„Ha sokáig nézel a szakadékba, a szakadék visszanéz beléd.” (Nietzsche).

A komédiás dala
Szövegét írta és zenéjét szerezte:
Zerkovitz Béla

Az utca sarán
Húzom taligám
Megtép a tövis
Megszúr a csalán
Nincs jóakaróm
Párnám, takaróm
A nap heve tűz le rám!
Énnékem nem jut babérkoszorú
Álarcom víg, de lelkem szomorú!
Úgy élek én, mint egy senki fia
Az életem egy komédia!
Oly bús a danám
Nincs víg cimborám
Majd elfagyok én
A nyár derekán
Mint fáradt szegény
Mint vándorlegény
Tengődöm a lét piacán
Nem kérdezi senki a nevemet
Nem látják a könnyező szememet
Hazátlan vagyok és senki fia
Az életem komédia!
Nem volt szeretőm,
Nem lesz temetőm
Sötét az utam
Sötét a jövőm.
Úgy múlok el én
Kintorna zenén,
Egy rongy lesz a lepedőm
S ha egyszer majd, szívemből nevetek,
És kacagva mondom: "Ég veletek!"
Ott fekszem majd, mint egy senki fia
És nem lesz több komédia!

http://www.indavideo.hu/video/Ajtay_Andor_-_Tanulj_meg_fiacskam_komediazni

Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünödve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!
Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –
Ö mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –

Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke öt és mindhármunkat én.