Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Áprily Lajos: Tetőn
Marie_Marel• 2012. június 5. 20:30
Áprily Lajos: Tetőn
Kós Károlynak
Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lent sötét lombot sodort a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
Időkbe látó meztelen tetején
tisztást vetett a bujdosó verőfény.
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája,
és békességel várt az esztenája.
Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám-horizontot.
s tetőit, többet száznál és ezernél-
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély.
(1923)
Marie_Marel2012. június 6. 10:06
Ó, Perám, ezt nem ismertem. Nagyon köszönöm, hogy megajándékoztál vele.
Legyen szép napod!
Pera762012. június 6. 09:55
Mindig a tetőn... Fenn. Ahonnan messzire látni. Ahol tiszta a levegő. S mint a fenyők. Egyenesen.
Ezt is tanultam az iskolában. A transzilvanizmus több órás programunk volt. Hálistennek.
Áprily-Tompa- Reményik a ''helikoni trász'' tagjai, ők képviselik a megmaradást...
Tompa László: Erdélyi télben
N. Tessitori Nórának, egy sötét kor
bús gyermekeit szépségek fényével
vigasztalónak.
Mily szörnyű súllyal nyomja a tél a földet...
Terhét a fák is görnyedve nyögik.
A házak szinte megrokkannak alatta...
De azért csak állnak és várják a tavaszt.
Míg havat pallva a Budvár körül
Sors szele sír... A sietve leszálló
Szürkületben titokzatos árnyak
Sunnyaszkodnak bokortól bokorig -
Most minden cserje, domb rajzó mese-méhkas!
Küzdelmes sorsú véreim ilyenkor
Kunyhóikba húzódva éjjeleken át
Hallgatják, hogy egy-egy csúf toportyán
Egy kiugró bércre kiülve dudál.
Hallom s hallgatom én is, tudva: ezalatt
Valahol tehetetlenkedő orvosok közt
Tátog levegőért a megszületni nem tudó
Gondolat, míg eszméletlen milliók
Ész nélkül futnak itatni szomjukat.
Fény csurog rájuk nagy házcsodákról,
S mormoló vörös malmok szédületében
Húzza Jonny és táncol Josephine.
Karomban is meg-megbizserdül a vágy:
Nekivágni az élet sodróbb áramának:
Lüktessen együtt életem is
A nagyvárosok lüktető életével
(Él társam is ott - pár mai - legkülönb.)
De mindjárt érzem: valami visszatart.
Mi? Nem tudom. Ám úgy látszik: erős!
Azt mondom néha: talán a gondok... család...
De lehet más is - - Elég, hogy maradok,
A csillagokat kérdve: jön-e már tavasz?
Míg havat pallva a Budvár körül
Sors szele sír... kiugró bérceken
Toportyán dudál - s véreimmel a tél
Felbonthatatlanul egybeölel -
Lófürösztés
Vasalt paták csattognak a kavicsos parton...
Két székely lovas jő két pár lóval a vízre -
Rögtön le harisnyát, inget, - s már benne csubognak.
A víz hamar az állatok szügyéig ér föl,
Sodorná is őket, de szorulnak a térdek,
S működnek a sarkak, fordulást követelve -
A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak,
Így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor,
Míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra:
Szorítsad, Imre! S ez rá: Ne hagyd magad, Áron!
S kacagnak nyersen a játszadozáshoz -
Majd ezt megunva, kiállnak a partmenti sekélybe,
Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt!
Aranypor a sok csepp, megrázkódván az állat!
Így lovukon, szinte helyükre kövülve időznek,
Két szíjas székely, bajviselt, bús, konokarcú -
Fölöttük madár húz, árnyvető fellegek úsznak -
A dél meg izzóbb -, ők állnak rezzenetlen
Szoborként. Egykor így álltak (ők vagy apáik)
A Prutnál is, - így a gránátszaggatta Doberdó
Szikláin, - akár Pennsylvania gyilkos levegőjű
Bányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett,
Keserű daccal, a sorsnak szembeszegülve.
S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra,
E végzetes ég alatt lesz-e még öröm?
De tudok annyit, hogy ha öröm helyett
Tüzes mennykövek szakadnak is itt le,
- Míg gyászosan évek százai húznak el -
Ők örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan:
Itt fognak állni örökké, - hogy Imre szorítja,
Áron pedig... Áron nem hagyja magát!
Ametist2012. június 6. 06:18
De jó volt olvasni ezeket a sorokat: üdv. kedves Marie :)
Marie_Marel2012. június 5. 22:08
Gyönyörű vers...
Törölt tag2012. június 5. 21:20
Törölt hozzászólás.
Harsanyi2012. június 5. 21:07
Gyönyörű szép.
juli482012. június 5. 20:42
Szépséges vers, szeretem Áprilyt. Kedvencem A házsongárdi temetőben. Ismertem személyesen Áprily fiát, Jékely Zsoli bácsit. Tüneményes.
Köszönöm, hogy feltetted!