Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A megbocsátásról
Marie_Marel• 2013. február 3. 00:14
A megbocsátás puszta fogalma eleve feltételezi a rosszat, az Eredendő Bűnt. De ha a fejlődés próbálgatás és tévedés útján való növekedés, akkor hogy lehet a tévedés bűn? Ha egyszer hozzátartozik a növekedéshez? Miért, egy anya talán úgy érzi, hogy meg kell bocsátania a gyerekének, hogy éretlen almát evett vagy a tüzes kályhára tette a kezét? Szerettél már valaha igazán valakit vagy valamit? Például egy nőt: voltál már szerelmes? Ha tényleg igazán szeretted, ugye, sose jutott eszedbe, hogy megbocsáss neki valamit? Igaz? Akármit csinált, azt mind helyesnek találtad, nem? Akármilyen fájdalmat okozott vele. Akit szeretünk, annak nem kell megbocsátani. Megbocsátani azoknak kell, akiket nem szeretünk.
James Jones
Molnar-Jolan2013. február 3. 09:30
Ebből fakadó következtetés: Az Úr nem szereti a teremtményeit, hiszen gyakorolja a megbocsátást. Sőt olykor a haragot is.
Csakhogy:
Az eredendő bűnt valakik nagyon is célzatosan húzzák rá a keresztény hitre.
(Az apokrifek szerint mi mindnyájan Istenek vagyunk belül. Tisztán és bűntelenül születtünk - eredendően.)
Jézus ezt hirdette anno - mégis, kiforgatták a szemforgatók, és mára lelkünkön ez a rontás.
pepo2013. február 3. 06:34
Megbocsátani azoknak kell, akiket nem szeretünk........
Mamamaci402013. február 3. 05:18
köszönöm, hogy olvashattam!
Torpilla31812013. február 3. 00:22
ó!
huha..
:)