Magyar

Pilis

(Ujvári Lajos)

Ámulva nézem a pilisi szent fákat.

Elszáll akkor szívemből minden bú, bánat.

Kopott hegynek ormán szemlélve a tájat,

Nagy forróság tölt el, szeretem hazámat.

Ős-Buda romjai között, ha ballagok,

Erős őseimre hálával gondolok.

Törzsek szövetsége alkotott államot,

Kultúrát e tájnak nagy nemzetünk adott.

Ősi regék szárnyán száll a képzeletem,

Csodaszarvas inal át völgyön és hegyen.

Turul madár vijjog biztos utat jelez,

Prüszköl táltos és ló, figyel, fület hegyez.

Attila királyunk Istennek ostora,

Igazságot osztott, hódolt népek sora.

Kezében a kardja Istennek pallosa,

Rettegte a hírét Rómának városa.

Vajkból Istvánná lett államalapítónk,

Angyali Szent Koronánk lett a főbírónk.

Boldogasszony Anyánk patrónánk, tanítónk

Szent László királyunk Kuntól szabadítónk.

Dicső Béla király, Tatár sereg réme,

Erős országot hoz nekünk újra létre.

Igazságot Mátyás honosít meg végre,

Tudós pártolója, művész a vendége.

Pilisszentléleknek romos kolostora

Elviszi szívem egy hittel teli korba,

Boldog Özséb Atya volt az öntőforma,

Remete Szent Pál a hiteles patróna.

Pálos szerzetesek száma, ha növekvő,

Országunknak sorsa felfelé ívelő!

Fehér ruhás barát száma, ha csökkenő,

Gúzsba köti hazánkat elnyomó erő.

Reményt gyújt szívembe az, amit ma látok,

Itthon gyarapodnak a fehér barátok...

Őszi este van már, de én mégsem fázok,

Szívem melegítik reményteli lángok!

II. Rákóczi Ferenc Fejedelem: Ima megújulásért

" A te kezedben van szívünk, Uram,
Döfd át szereteted nyilával,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet,
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet
lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat."

 II. Rákóczi Ferenc: Ima a Magyar népért

Tekintsd, uram, néped sóhaját,
   hallgasd meg a szegények,
   özvegyek és árvák
   hozzád felsíró jajkiáltásait!
   Tekints az engesztelésre kész ártatlanokra,
   és ne feledkezzél meg
   irgalmasságod cselekedeteiről,
   melyekkel hajdan oly kegyesen
   elárasztottad szolgaságban sínylődő
   választott népedet...
   Vezéreld cselekedeteinket,
   erősítsd karunkat,
   hogy egyesült erővel szolgálhassunk
   akaratodnak...
   Add, hogy rendelkezésed útjáról
   le ne térjünk,
   hanem igazságtételeid őreivé lévén,
   utunk nyugalomban
   és békességben vezessen tehozzád!

Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.

Móra László: Magyar zászló

Szeressük a hófehér színt,
Szeressük a zöldet,
Szeressük a piros vértől
Ázott magyar földet.
Mert a piros, fehér és zöld
Magyar zászlónk színe,
Benne fénylik, benne ragyog
Dicső múltunk híre,
Hősök arany szíve.

Szeressétek ezt a zászlót,
Híven szeressétek.
Fonjatok rá hőstettekből
Új koszorút, szépet!
Hadd lengje be dicsőséggel
Kárpát ősi ormát
És hirdesse, hogy feltámad
Szép Magyarország,
Régi Magyarország...