Pilis

Pilis

(Ujvári Lajos)

 

 

Ámulva nézem a pilisi szent fákat.

Elszáll akkor szívemből minden bú, bánat.

Kopott hegynek ormán szemlélve a tájat,

Nagy forróság tölt el, szeretem hazámat.

 

Ős-Buda romjai között, ha ballagok,

Erős őseimre hálával gondolok.

Törzsek szövetsége alkotott államot,

Kultúrát e tájnak nagy nemzetünk adott.

 

Ősi regék szárnyán száll a képzeletem,

Csodaszarvas inal át völgyön és hegyen.

Turul madár vijjog biztos utat jelez,

Prüszköl táltos és ló, figyel, fület hegyez.

 

Attila királyunk Istennek ostora,

Igazságot osztott, hódolt népek sora.

Kezében a kardja Istennek pallosa,

Rettegte a hírét Rómának városa.

 

Vajkból Istvánná lett államalapítónk,

Angyali Szent Koronánk lett a főbírónk.

Boldogasszony Anyánk patrónánk, tanítónk

Szent László királyunk Kuntól szabadítónk.

 

Dicső Béla király, Tatár sereg réme,

Erős országot hoz nekünk újra létre.

Igazságot Mátyás honosít meg végre,

Tudós pártolója, művész a vendége.

 

Pilisszentléleknek romos kolostora

Elviszi szívem egy hittel teli korba,

Boldog Özséb Atya volt az öntőforma,

Remete Szent Pál a hiteles patróna.

 

Pálos szerzetesek száma, ha növekvő,

Országunknak sorsa felfelé ívelő!

Fehér ruhás barát száma, ha csökkenő,

Gúzsba köti hazánkat elnyomó erő.

 

Reményt gyújt szívembe az, amit ma látok,

Itthon gyarapodnak a fehér barátok...

Őszi este van már, de én mégsem fázok,

Szívem melegítik reményteli lángok!