Szép magyar versek

Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz

És akkor, aki visszatérni bír,
csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz –
ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
és számon mit se kér, kit se átkoz.

A mappás talán új térképet ír,
de másként minden régiben marad,
csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
a föld valahogy döcög majd tovább,
és lassú erők lemossák a vért.

Ady Endre: Az idegen arcok

Ha idegen arcokat nézek,
Arcom ijedten földre vágom:
Óh, Istenem, mennyi más arc van,
Mennyi más arc van a világon.

Mennyi borús szem néz szemembe,
Mennyi homlok sápad rám némán,
Mennyi vádló álom és rejtély,
Mennyi nagy szomoruság néz rám.

Mennyi vád terped minden arcon,
Vádja letűnt s jövő időnek,
Mint láncos rab, félve, bűnbánón,
Csak föl-fölnézve nézem őket.

Valaha minden arc magáért
Vívott egy szörnyűséges harcot
És állanak rab ellenekként
Egymással szemben most az arcok.

Már-már alig is emlékeznek,
Hogy egykor egymással csatáztak,
De ott ég minden ember-arcon
Látatlanul kudarc, gyalázat.

S minden arcot, idegen arcot,
Midőn elfog a titkos emlék,
Legalább egyszer földerítni,
Megragyogtatni be szeretnék.

Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép

1. Vers

Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -
két sor között - kinyíl nekünk az Ég.

Reményik Sándor​: ​Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat, 
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek 
E szent harcot ne állaná. 
Ehhez Isten mindannyitoknak 
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet, 
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé 
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában 
Ne hallja szülője szavát?! 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között 
Futkostam én is egykoron, 
S hűtöttem a templom falán 
Kigyulladt gyermek-homlokom. 
Azóta hányszor éltem át ott 
Lelkem zsenge tavasz-korát! 
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának, 
A jöttmentnek is van joga 
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul 
Az útszélét s az égbolt sátorát? 
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba 
Most minden erők tömörülnek. 
Kicsi fehér templom-padokba 
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink, 
Szemükbe biztatás vagy vád: 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát!

1925

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
 
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.